Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Péter erőszakoskodása ellenére a Megyei Földhivatalban kijelentették, hogy nem hajlandók Taton lakni, Tokodon saját lakással rendelkeznek, a maguk részére nem kérnek juttatást). Németh Péter saját maga viszont Taton nem a juttatásra kijelölt ingatlanokból kívánt részesedni, hanem Dr. Szabó Lajos körzeti orvos lakását igényelte ki a Megyei Földhivataltól, mégpedig mint nemzeti ajándékot. Igényét Tát község elöljárósága, ugyanúgy a községi népi szervek nem találták indokoltnak. Fennállott ugyanis az az eshetőség, hogy amennyiben Dr. Szabó Lajost kiteszik az orvosi lakásból, Tát és Mogyorósbánya orvos nélkül marad, mert Dr. Szabó Lajos kijelentette, ilyen irányú sérelme esetén nem hajlandó tovább Taton maradni. Németh Péter ennek ellenére ragaszkodott az eredeti elképzeléséhez, és állandó zaklatásaival és fenyegetőzéseivel a felettes hatóságoknál is azt igyekezett bizonyítani, hogy neki jár a nemzeti ajándék, mégpedig az általa kiválasztott orvosi lakás. Mindenáron azt akarta, hogy az orvost tegyék át más lakásba. Németh Péter ez irányú igényét minden felettes hatóság elutasította. A juttatásra igényjogosultak ügyének intézése meg közben elakadt, mert Németh Péter ragaszkodott hozzá, hogy elsőként az ő ügyét kötelesek a hatóságok elintézni, addig pedig a többi igénnyel ne merjenek foglalkozni, mert ha igen, akkor fegyveresen fog fellépni az illetők ellen. Közben a táti határőrség csempészés vádjával 1948. május 11-én eljárást indított a Komárom-Esztergom Megyei Földhivatalnál Vígh Károly felvidéki igénylő és három társa ellen azzal, hogy nem javasolja Tát községben történő letelepítésüket. Közülük az egyik gyanúsított én voltam minden alap és konkrétum nélkül. A Komárom-Esztergom Megyei Földhivataltól 1948. június hó 2-i keltezéssel Dr. Láng László telepítésügyi titkár aláírásával az alábbi határozatot kaptam: "...Időközben megállapítottam, hogy Besey László tanító felvidéki áttelepített, Góra József, Pintér Mihály és Vígh Károly telepesek ellen csempészés miatt semmiféle eljárás nem indult és csempészési tevékenységet nem folytattak. Taton való telepítésük ebből kifolyóan hátrányt nem szenved." Tát, Vörösmarty u. 12. Ezt követően a Megyei Földhivatal 1948. július 17-én kelt 40.068/1948. III. sz. véghatározatával részemre Tát községben a Vörösmarty u. 12. szám alatti lakóházat juttatta a hozzátartozó belsőséggel. A ház rendbetétele, nem számítva a saját magam, feleségem, az alkalmazott napszámbéres munkáját és a felhasznált anyagokat, 1183 Ft költséget tett ki. Ez akkor elég tekintélyes összeget jelentett számunkra, mert ugyanakkor a havi fizetésem alig 250 Ft volt. Három hónapig laktunk ebben a lakásban. Amidőn Németh Péter "hadműveletei" az orvosi lakással kapcsolatban minden fórumon kudarcot vallottak, kinézte magának a nekem juttatott és általam felújított Vörösmarty utcai lakást. Ebben szövetségesre talált a megye akkori faragatlan modorú és a kérdést politikai síkra terelő Dömös nevű alispánban. Az alispán rákényszerítette a Megyei Földhivatalt a már hónapok óta jogerős 40.068/1948. III. számú juttatási határozatának 1948. december hó 23-án kelt 47.221/1948. III. szám alatt Dr. Szentirmai József telepítésügyi tanácsos által aláírt módosító határozatának meghozatalára, amelynek értelmében 1948. december hó 31-én a felújított, rendbetett lakásunkat át kell adnom Németh Péternek. A Vörösmarty u. 12. szám alatti lakásunk helyébe a módosító határozat szerint a részemre újonnan juttatott Árpád u. 110. szám alatti házba kellett átköltöznünk.