Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

szótárat a zabrákon, még a voronyezsi nagy zabrán is sikerült átmentenem és magammal hozni Georgievszkbe. A szótározáshoz szükséges papírt pedig már régen gyűjtöttem. Dohány vételezésekor (mert időnként kaptunk dohányt, egyszer-kétszer cigarettát) a papírba csomagolt dohányt szétosztották a hadifogoly tisztek között, én meg a csomagok papírjait elkértem, és szótározáshoz felhasználtam. A bunkerből barakkokba történt áthelyezésünk után a felvidéki, erdélyi és délvidéki társaimmal egy barakkba kerültem, de némileg szétszórtan. Ez egy igen nagy hodály volt, amelybe előzőleg beköltöztették azt a csoportot, amelyet még az úszmanyi tábor felszámolásakor küldtek le Georgievszkbe, minket meg azután közéjük telepítettek. így kerültem én ennek a barakknak az első emeleti priccsére Dr. Gévai Károly és lovag Dr. Kleszky István közé. Mindkettő budapesti lakos volt, Kleszky Pista a Magyar Nemzeti Bank főtisztviselője, Gévai Karcsi jogász volt, de a foglalkozására már nem emlékszem. Igen jó barátság alakult ki közöttünk, széles látókörű, meglehetősen nagy műveltségű, jó humorú emberek voltak. Kozma Laci barátom továbbra is a közelemben maradt, igaz a többi "elszakított magyar" bajtársam is, csak néhány lépéssel, méterrel odébb. Itt még nem volt semmiféle beosztásom. Volt időm a tábort végigkémlelni, gyönyörködni a tájban, otthoni szeretteimre gondolni, olvasni, tanulni meg aludni. Gévai Karcsi agitált, hogy tanuljak egyúttal angolul is. Észrevette ugyanis, hogy jó nyelvérzékem van, akkor még elég járatos voltam a francia nyelvben, németül is eléggé jól elgagyogtam. Szláv nyelvtudásomról már írtam, az most már lassan - az oroszt is beleértve - csaknem problémamentes volt. Gévai Karcsi jól beszélt angolul, és felajánlotta, hogy instruál engem angolból. Neki is álltam az angol nyelv tanulásának, de nemsokára a magyar tisztek már előzőleg Georgievszkben lévő igen szimpatikus tolmácsa, Németh Miklós mellett engem is kezdtek bevonni a tolmácsolás feladataiba, ezért az angolt abbahagytam. Arra gondoltam, hogy bármennyire is jól megy már nekem az orosz, azért van még mit tanulnom ezen a területen, nyelvtanilag is és az orosz irodalom tanulmányozásában is. Folytattam hát az oroszt. Az otthon állandó gondolata 1946 november közepén jártunk. Ezekben a napokban gondolatban megint sokat voltam odahaza. Közeledett és megjött a feleségem névnapja, november 19-e. Sajnos még mindig csak innét küldhettem neki szeretetteljes jókívánságaimat. Nagy örömömre szolgált, hogy odahaza - feleségem hősi helytállása, szüleinek és két sógornőmnek a segítsége folytán - mindnyájan egészségesek. Erről már édesapám lapjából és feleségem 1946. június 6-án kelt részletes beszámolójából értesültem. Ez volt az első lap, amit feleségemtől kaptam. Mondanom sem kell, hogy naponta többször is elolvastam, mert még a keze írása is nagy kincs volt számomra a hadifogságban, nem beszélve a lap tartalmáról. A kezeírása nyomán felidézett távoli mosolya is beragyogta ezeket a napjaimat, no meg amiket a két szép és talpraesett gyermekünkről írt. Mit ír az Igaz Szó? Georgievszkben a téli napokon esténként többször átmentem az egyik legénységi barakkba sakkozni. Ugyanis én Úszmanyban elég gyakran sakkoztam a mi csoportunk egyik tagjával, a délvidéki Sőregi zászlós bajtársammal, itt meg ráakadtam egy tizedesre, aki remekül sakkozott, és bevágódtam hozzá sakkpartnernek. Egyik este, valahogy úgy november vége felé, ugyancsak átmentem a sakkpartneremhez egy kicsit kikapcsolódni, sakkozni.