Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Kavkazszkaja után még kb. 6 óra hosszat ültünk a vonaton, elhagytuk Armavilj, aztán Zelencsuk városát és Minerálnije Vódin áthaladva érkeztünk meg hadifogságom utolsó állomására, Georgievszk városába. Még annyit fűznék hozzá ehhez az utazáshoz, hogy kb. Rosztov után az állomásokon az oroszoktól eltérő mind több más öltözékű, más külsejű és jellegű embereket láttunk. Ezek már a kaukázusi népek köréből valók voltak (kozákok, grúzok, dagesztánok, stb.). Georgievszk Georgievszk város a maga 70.000 főnyi lakosságával Észak-Kaukázusban van, légvonalban kb. 120-150 km-nyi távolságra Grúzia határától, a Kaukázus hegyvonulatának előterében, a Fekete tenger és a Káspi tenger közötti távolságnak a közepe táján. Georgievszkbe való megérkezésünk mély és felejthetetlen benyomást tett rám, de úgy gondolom - valamennyiünkre. Meleg volt, fényesen sütött a nap, és amikor kiszálltunk a vagonokból, lenyűgöző látvány tárult elénk. A Kaukázus hegyeivel állottunk szemben, a napsütötte magaslatai között kiemelkedett és hófehéren tündökölt a legmagasabb hegyóriás, az Elbrusz (5633 m) és mellette a Kazbek. Már ekkor megcsodáltuk ezt a hegyvonulatot, a későbbiek során pedig szinte naponta napfelkelte után, amikor is a felhők és a köd alábbszállása után a szivárvány minden színváltozatát magára öltötte a felkelő naptól megvilágított varázslatos hegyóriás, az Elbrusz és legközelebbi rokona, a Kazbek. Fogadtatásunk is nagyon udvarias, szinte szívélyes volt az állomáson. Kiszállva a vagonokból, felsorakoztunk a ránk várakozó orosz tisztek előtt, majd elénk állt egy alezredes, és igen barátságosan szólt hozzánk. - Üdvözlöm Önöket tiszt urak a Kaukázusban, Georgievszk városában. Remélem, hogy jól fogják magukat érezni nálunk addig is, míg rövid idő múlva hazamennek kezdte a beszédét az alezredes. Ebben a hadifogolytáborban, ahová rövidesen megérkezünk - folytatta az alezredes, javarészt pihenni fognak, mert a munka a tisztekre nem kötelező. A két országot, a Szovjetuniót és Magyarországot most már hivatalosan is barátsági szerződés köti össze, ennélfogva Önöket már nem is tekintjük hadifoglyoknak, hanem inkább vendégeinknek. Ha azonban Önök között vannak olyanok, akik szeretnének egy kicsit mozogni és jelentkeznének munkavállalásra, annak semmi akadálya. Van bőven olyan terület, ahol tudjuk Önöket foglalkoztatni. Most a mi tisztjeink elkísérik az urakat a hadifogolytáborba, kérem, hogy igazodjanak annak rendjéhez. Éljen a szovjet-magyar barátság! - fejezte be a beszédét az orosz alezredes. Természetesen megtapsoltuk, majd a szokásos ötös sorokba felsorakozva elindultunk a hadifogolytáborba. Két tiszt és összesen talán csak négy főnyi őrszemélyzet kísért minket a táborba. Útközben folyton-folyvást lenyűgözött bennünket a nagy látvány, a Kaukázus hegyvonulata, a hóborította sziklák előterében a 2000 m magasságig felkúszó fenyvesek. A táborba érve már messziről integettek nekünk az úszmanyi sorstársaink. Ugyanabba a táborba hoztak minket is, ahová az úszmanyi fogolytábor feloszlatása után a zászlósokat. Mondanom sem kell, hogy roppantul megörültünk egymásnak már így a drótkerítésen keresztül is. A kapubejáratnál átszámoltak, és átvett minket az orosz táborparancsnokság. Kissé szemügyre vettek külön mindegyikünket, ami nem volt zabrának minősíthető. Utána elvittek fürödni, a ruháinkat fertőtleníteni, fehérneműt váltottunk, és először bunkerekben helyeztek el néhány napra, amíg egészségügyi megfigyelés alatt állottunk. Ennek letelte után a tiszti barakkokba osztottak minket szét, a volt rendőr, és csendörtisztcket tőlünk elkülönítve. Ezt a szortírozást papíron már az úszmanyi