Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
Mikor mindezzel készen voltunk, Abgyejev elrendelte, hogy emeljünk fel - ha jól emlékszem - 12 sírhalmot. Ő aztán otthagyott minket egy géppisztolyos őrrel. Még annyit mondott Abgyejev (mikor mondtam neki, hogy néz az ki, sírhalom halott nélkül) hogy ez jelképes tiszteletadás az eddig elhunytaknak. A sírhalmok kimérése és elkészítése közben odajött egy orosz. Igen fel volt háborodva, szitkozódott, hogy ez a kolhoz területe, itt semmiféle temetőt nem lehet létesíteni, és ki akarta dönteni a kapuoszlopot. Kisült, hogy ez a kolhoznak egyik vezetőségi tagja, talán az elnöke volt. Az őr azonban ráfogta a géppisztolyt és elzavarta őt. Mi természetesen a sírhalmokat a parancs szerint a temető egyik hosszú oldala mentén megemeltük, bent a tábor asztalosmühelyében pedig elkészítették a fejfákat. Egy egyszerű léc, rászögezve egy deszkalap, arra fekete betűkkel ráírva a név, a születés, az elhalálozás éve és a nemzetiség. A következő napon történt a fejfák elhelyezése a sírokon. Abgyejevnél volt egy jegyzék, és arról diktálta, hogy milyen sorrendben történjék a fejfák leásása. Én megemlítettem neki, hogy ha tiszteletbeli sírok ezek, akkor is kevésnek tartjuk őket, és nem is találjuk a fejfák között egyik-másik halottunk nevét. - Kik azok? - kérdezte Abgyejev. A hadifogolytársak kettőt is mondtak, de lehet, hogy ennél több volt a németek halottjaival együtt. Én meg emlékeztem Bagoly László kollégára, az egyik orvosunk, Dr. Gereben Zoltán sebész mondta nekünk annak idején, hogy sajnos már nem tudták őt megmenteni, vérmérgezésben halt meg. Nézte aztán Abgyejev a jegyzéket, és azon nem találta az említett neveket. Ezért mielőtt a parancsnokságra ment, hogy ezeket megreklamálja, megkérdezte, tudjuk-e, mikor haltak meg az említett foglyok. Mondtuk, hogy még májusban. - Akkor ez nem érdekes - mondta Abgyejev - mert csak június l-től szól a temetőre vonatkozó parancs. Ezzel Abgyejev az egész temetőügyet lezártnak tekintette, és ezt követően ide temették folytatólagosan az elhalt hadifogoly tiszteket, a magyarokat és a németeket egyaránt. Ám a kolhoz vezetősége valamelyik magasabb szervhez panaszt emelt a hadifogolytábor parancsnoksága ellen, és követelte a temető megszüntetését a kolhoz területén. A kolhoznak adtak igazat, és elrendelték a temetőnek közterületre való áthelyezését. Ekkorra azonban beköszöntött az ősz, úgy szeptember közepe tájékán járt az idő, nagyon hűvösek voltak már az éjszakák. A temető kerítése amúgy is javításra szorult volna, mert az őrség, meg talán a közeli lakosság a temető kerítéséről lassanként leverte a szögesdrótot, hogy kiemelhessenek a kerítésből egy-egy oszlopot. A kiemelt oszlopokat tüzelésre, melegedésre használták fel. Baj volt a fejfákkal is, mert a neveket, a halott adatait valami ócska festékkel írták fel, amit az esőzések rövidesen lemostak. Jött hát újra Abgyejev a temetői csoport összeállításának kívánságával. Ahogy mondotta, körülbelül 500 m-rel odébb kell a temetőt helyezni. Ehhez először is le kell szedni a még meglévő oszlopokról a szögesdrótot, a még meglévő oszlopokat ki kell emelni, a sírokat el kell planírozni. Ezt követően ki kell jelölni a temető új helyét, a hiányzó oszlopokat pótolni kell, az új temetőt is be kell keríteni, és az elplanírozott sírok helyett új sírokat kell emelni, a halottak viszont maradnak a helyükön. Ugyanakkor az asztalosmühelyben új fejfákat kell készíteni, de a halott adatait nem kell ráfesteni a deszkalapokra, hanem beégetéssel kell azokat megszámozni. Ez annyiban is elegendő, mert a parancsnokságon amúgy is megvan a halottak névjegyzéke, és ha valaki Magyarországról exhumáltatni akarja a hozzátartozóját, a
