Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

parancsnoksági jegyzék és a számozás alapján megtalálhatja a keresett sírt. A beégetés meg azért célszerű, mert nem mossa le az eső. - magyarázta Abgyejev. Megtörtént hát a temető megszüntetése az előzőleg leírt módon. Bizonyos lelkiismeretfurdalás és szégyenérzet élt bennünk, amikor a valódi sírokat el kellett planíroznunk, megsértve ezzel az ott eltemetett hősi halottak emlékét. Kértem Abgyejevet, eszközöljön ki a parancsnokságon valamilyen más megoldást. Azzal jött vissza a parancsnokságról, hogy a kolhoz területéről el kell jönni, a halottak exhumálására és újratemetésükre nincs lehetőség, maradnak a helyükön, a parancsot sürgősen végre kell hajtani. így aztán folytatódott a munka, kialakult az új temető az új jelképes sírokkal és az új fejfákkal. A temetkezés a továbbiakban itt folytatódott, néhány új halott került a sorba az új bekerített temetőben. Csakhogy most már a táborparancsnokság elrendelte a temető őrzését, nehogy az őrség és a lakosság újra eltüzelje a temető oszlopait. Az őrzést időnkénti orosz felügyelet mellett maguk a hadifoglyok végezték. Két-két órai váltással, két-két hadifogoly volt beosztva a temető őrzésére. Mindegyik kapott egy jókora botot, az volt a fegyverük, hogy az esetleges támadók ellen védekezni tudjanak. Még olyan utasítás volt a temetőőrök számára, hogy minden tapasztalt rendellenességet azonnal jelenteniük kell a kapuőrség parancsnokának. Nem a temető problémaköréhez tartozik, de itt jegyzem meg, hogy a temetőőrség mellett még egy hadifogoly őrséget kellett megszervezni és működtetni. A burgonyát és a káposztát betakarításuk után a tábor előtti térségen két hosszú prizmába rakták, némi földréteggel betakarták, és a lopások ellen őrséggel kellett ezeket megvédeni. Erre ugyancsak két-két hadifogoly őr volt kiküldve nappal 4, estétől éjfélig 2-2 órai váltással. Szóval bizonyos javakat a fogvatartóik ellen a foglyoknak kellett megvédeni. Egy-két alkalommal én is be voltam osztva Gaál Bélával együtt a burgonya és a káposzta őrzésére. Ha hideg volt, általában a prizmák körüli sétálásokkal töltöttük az időt. Az egyik alkalommal lehetett úgy este kilenc óra, amikor észrevettük, hogy a káposztás prizma végén valaki garázdálkodik. Egyébként a prizma vége már meg volt bontva, a konyhára onnét hordták a káposztát, a burgonyaprizma végéből meg a csonttá fagyott kőkemény burgonyát. Megkerültük óvatosan a prizmát, és egyszerre rácsaptunk az illetőre. Az nem volt más, mint a parancsnokság egyik orosz tisztje. Nagyon kért, hogy nehogy feljelentsük őt, értsük meg, nehéz a helyzetük, a nyulai részére csak így tud egy kis pótlékot szerezni. A foglyokkal szemben ez a hadnagy igen rendesnek mutatkozott, igaz, közvetlenül ritkán volt hozzánk beosztva. Megnyugtattuk őt, hogy tőlünk nem kell félnie. Engedtük, hogy jól megrakja a zsákját és hazavigye a káposztát a nyulainak. Különben Antonov is innét kapta tőlünk a burgonyát meg a káposztát. November vége felé, de inkább a legvégén volt, amikor jött újra Abgyejev azzal a paranccsal, hogy át kell rendezni a temetőt. Elmondta, hogy volt itt egy bizottság, és szabálytalannak találta a sírok elhelyezését. Ugyanis a rendelet és a csatolt rajz szerint a temetőt először parcellákra kell osztani, középen egy hosszanti utat kell kiképezni, majd két haránt utacskával összesen hat parcellát kell kialakítani. így aztán először az első parcellát kell benépesíteni, aztán a másodikat, stb., és nem a kerítés hosszabbik oldalával párhuzamosan folytatólagosan temetni. Onnét emlékszem, hogy november végén volt ez, mert előzőleg, november elején egymás után három tisztet külön futár hozott haza: Rajk Bélát, Rajk László belügyminiszter öccsét, Erdei N-t, Erdei Ferenc miniszter öccsét és Pirithy Mátyás repülő hadnagyot. A temető átrendezésére szóló utasítás pedig jóval eme három tiszt hazamenetele után érkezett, amikor is már igen erős fagyok voltak, és elég vastag hóréteg borította a tájat.