Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

német orvos, és azok hétfőre rendbe tettek. Az ébredés viszont nagyon kellemetlen volt. Azóta, ha iszom akárcsak egyetlen stampedli töményét, vagy akárcsak valamilyen enyhe alkoholtartalmú likőrt, rögtön csuklani kezdek. így védekezik gyomron az alkohol ellen. Az úszmanyi hadifogoly-temető története Nem szóltam még eddig róla, de jelen írásomnak szerves részét képezi az úszmanyi tiszti hadifogolytábor halottjairól való megemlékezés. A kegyelet, tisztelet és elismerés hangján emlékezem hősi küzdelmükre, amelyet megmaradásukért vívtak annak érdekében, hogy egyszer majd újra láthassák, magukhoz ölelhessék szeretteiket, és ha eljön számukra életük végórája, szeretett hazánk földje ölelje őket magához, ne pedig a távoli, ismeretlen tájék. Ugyanakkor szólnom kell arról a közömbös módról és magatartásról, amellyel eme hősök temetésével kapcsolatban viseltettek az oroszok. Mert igenis, azok voltak ők is, a II. világháború hősi halottjai, függetlenül attól, hogy nem a csatamezőn, hanem kiéhezetten, agyonfázottan és betegen fogolytáborban vesztették életüket. A tábor első halottjait, köztük Bagoly László hadnagyot és még néhányat haláluk után kivitték a táborból a környező mezőre, és egyiket itt, másikat távolabb jeltelen gödörbe temették el. Már tolmács voltam, 1945. július végén történt, hogy az egyik napon Abgyejev bejött a táborba, és megbízott engem, hogy toborozzak össze úgy 40-50 embert, mert létre kell hozni a hadifogolytábor temetőjét. Elmondta, hogy itt járt egy bizottság, amely hiányolta, hogy nincs a tábornak bekerített temetője, a tábor halottjainak temetése a tábor körüli térségen szerte-széjjel történik. Ugyanakkor rendelet írja elő minden táborparancsnoknak bekerített temető létesítését. A feladat tehát az, hogy ki kell menni az erdőre, megfelelő mennyiségű kerítésoszlopnak való fát kell kivágni, azokat legallyazva a kijelölt helyre kell szállítani, beásni, és ezt a helyet szögesdróttal bekeríteni. Persze, kaput is kell rá csinálni. A temetkezés ezt követően csakis ide történhet - mondotta Abgyejev. Megtörtént a toborzás, kimentünk az erdőre, helyesebben bementünk az erdőbe. A fát tulajdonképpen a kolhoztól loptuk, ezért az őrök az erdőn kívül maradtak. Ezt egyrészt azért, hogy jelezzék nekünk, ha valami kompetens személy jönne, és akkor abba kell hagyni a fűrészelést, kopácsolást. Másrészt azért, hogy ha mégis elcsípnének minket, az őrök nem tudnak semmiről, be sem léptek az erdőbe. Meg is történt az oszlopok kitermelése és a temetőnek kijelölt helyre való elszállítása minden baj nélkül. Ez persze, jó pár napot vett igénybe. A szögesdróttal nem volt probléma, abból általában a Szovjetunióban volt bőven, így itt a tábor és a város raktáraiban is. Amikor ez az anyag együtt volt, Abgyejev a kijelölt helyen letette a sapkáját, attól egyenes irányban lépett százat, oda rendelt lehelyezni egy oszlopot, erre az egyenesre derékszögben lépett ötvenet, oda is rendelt egy oszlopot, aztán visszajött a sapkájához, oda is kellett egy oszlop, végül erre merőlegesen húzott egyenes végére a negyedik oszlop került. így mérte ki Abgyejev a temető helyét. Megtörtént a négy oszlop leásása, aztán a két hosszú párhuzamos oldalra még három-három, a két rövid párhuzamosra egy, ill. az egyikre az ajtó elhelyezése végett két oszlop került. A következő művelet volt az oldalankénti kétszeres szögesdrót felverése U-szegekkel, majd a kapu elkészítése.