Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Zolnay László kiállításmegnyitója (1975)

nek -: nincsenek határai a művészetnek. Sem formában, sem témában! Bizonyos, Vörös Béla nagy termésének egyik-másik alkotása megdöbbenti a nézőt. Azonban ne feledjük el, hogy Magyarország képzőművészeti élete - és vele a műízlés, inkább a közízlés - már akkor megrekedt, amikor az országot egy dilettáns amatőr festegető kormányozta, s a kor legnagyobb festőjeként Karlovszky Bertalant tisztelték. Éppen ez volt az a kor, amely elől Vörös Béla - de Csáky József, Moholy-Nagy, Uitz Béla, Moiret Ödön, Bortnyik, Kernstok és később Vasarely - külföldre menekült. S ez a kor, amely legnagyobb festőinek, Gulácsynak a tébolydát, Derkovitsnak az éhhalált adta osztályrészül. De nem sokat fejlődhetett a mi ízlésünk azokban az időkben sem, amikor - egy végig nem gondolt ideológiai szillogizmus okán művészetünket a színezett fényképek színvonaltalanságára kellett lesüllyesztenünk. Ez volt az a kor, amikor Vörös Béla - akkor még alkotóereje delelőjén lévő művész mégsem jött haza. Ma már - úgy érezzük - egy szabad alkotóművészi légkör van nálunk kialakulóban, s ez magával hozza a közízlés finomulását, a jobb megértés természetessé válását. S milyen nagy dolog, hogy Vörös Bélának ezek a pompás, modern alkotásai éppen Esztergomot gazdagítják. Hiszen éppen húsz esztendeje annak, hogy városunknak minden haladó gondolat megvalósításáért lelkesen dolgozó, kitűnő vezető emberével, Mártsa Alajossal először latolgattuk Vörös Béla oeuvre-je hazahozatalának lehetőségét. Akkor is, most is azt gondolom - s ennek érdekében annak idején cselekedni is próbáltam -, a ma Esztergomának törekednie kell arra, hogy pompás régi, egyházművészeti gyűjteményei mellé egy olyan modern szobor- és képtárat fejlesszen fel, amely oktatva hirdeti, nem szűnt meg a mohácsi vésszel Magyarország. A magyar művészet lángja nem akkor lobbant el, mikor Simor prímás egy Munkácsy-vázlatot vett... Mert azóta, mondhatni a 950-es évek végén megkezdett állami képvásárlásainkon kívül egy lépést sem haladt előrébb e városban élő, kortársi képzőművészetünk láttatásának ügye...