Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Zolnay László kiállításmegnyitója (1975)

Azokban az években, amikor Vörös Béla keseredett szívvel hagyta el az un. kurzus Magyarországát, Derkovits itthon maradt, hitet vallott, majd éhenhalt. Vörös Béla aki Franciaországban a legnagyobb kortársakkal együtt állított ki, akinek művészetét Picasso jeles ismerője, Hélène Parmelin oly bensőségesen írta meg - nem kereste s nem követte a Munkácsy-példát. A Derkovitscsal való hasonlatban pedig megállta helyét: odakinn máig megőrizte szocialista hitvallását, harcos, meg nem alkuvó humanizmusát. Művészi életútja során magával vitte mind festészetünknek, mind szobrászatunknak legjobb hagyományait. Ezek ötvöződtek a korszak akkoriban, és pontosan Franciaországban vajúdó nagy stílusáramlataival, a konstruktivizmussal és a kubizmussal. Eveken át tanulmányozta és elefántcsontfaragásaiban adaptálta a fehér lelkű fekete embereknek, a négereknek ősművészetét. És ezek a nagy, egyszerűsítő ősformák mélyen sajátjává váltak. Vörös Béla minden ízében politikus művész. Látszólagos magánossága ellenére a legteljesebben társadalomban élő, társadalomnak termelő művész. A világot egyetlen összefüggő feltételezésrendszerként látja és láttatja. Olyan kozmoszt teremt, amelynek jelenségei szükségképpen tartoznak egymáshoz és hozzánk. Harcos humanizmusát említettem, politizáló művészvoltát. Ezt a politikumot azonban Vörös nem a felszínen művészete gomblyukában - hordozza, nem külső, hanem belső formái mennek igehirdetés számba. Ha az építészet megfagyott muzsika, a szobrászat is kőbe dermedt poézis. Ilyen poézisek, ilyen kőbe faragott, bronzba öntött, megfestett protest songok Vörös Béla kiemelkedő humanista művei. A madarakkal társalkodó Szent Ferenc éppen úgy az ő világának megbecsült szent embere, mint ahogyan világához tartozik az atombombatámadás után fakeresztek között bukdácsoló asszony, halott gyermekével. Formában és témában Vörös művészete korunk emberének egész életkörét átkarolja. Bátor és sikeres harca az anyaggal, küzdelme az új és számára legőszintébb kifejezés kereséséért minden időkre útmutatás és biztatás valamennyiünknek - de főként fiataloknak s alkotó művészek-