Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Zolnay László kiállításmegnyitója (1975)

ZOLNAY LÁSZLÓ Vörös Béla kiállításának megnyitása 1975. augusztus 19-én nyílt meg a Balassa Bálint Múzeumban Vörös Béla szobrászművész gyűjteményes kiállítása. A megnyitóünnepségen Brunszkó Antal, a Városi Tanács elnöke és dr. Zolnay László, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos főmunkatársa mondott beszédet. Az alábbiakban dr. Zolnay László beszédének szövegét közöljük. Nagy és ünnepi pillanatához érkezett Vörös Béla szobrászművész impozáns életútja. Gazdag életművének java termésével ajándékozta meg termő fáját, szülővárosát, Esztergomot. Ezt ünnepeljük. Milyen különös varázslata - és mégis vastörvénye - ez az egy emberöltőn belül lejátszódó történelmi drámának. A művész, aki éppen félszázaddal ezelőtt, mint fiatal ember vándorbotot ragadott, műveível tért vissza közénk. De nem csupán visszatérés ez - afajta feldobott kő visszaesése -, sokkal több annál. A haladó szellemű, nagy tehetségű alkotóművész félszázada azért ragadott vándorbotot és régi bujdosók módjára; azért lett hazája az országút - mert nemzete, saját társadalma nem fogadta be. És most - félszázaddal a keserű búcsú után - a kitagadott művész alig mérhető művészeti kincsekkel tér haza. Alig mérhető értékű műremekeivel ajándékozza meg egykor mostoha - szülővárosát. Életútja két magyar művész sorsát idézi fel. Munkácsyét, aki a békéscsabai asztalosműhely gyalupadja mellől indult és látszólag a világsikerig tört. Derkovits Gyuláé a másik művészsors.