Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Galambos Ferenc: Vörös Béla grafikái (1972)

dik világháború retteneteiből új tanulságokat vont le, amelyeket mint művész is igyekezett kifejezni. Érdeklődése egyre inkább a társadalmi problémák, a kor megoldatlan nagy kérdései felé fordult, s az események nemcsak szocialista-humanista világnézetét acélozták meg, de művészetében is felelősségvállalásra s ha kellett, bátor kiállásra ösztönözték. Mindezt a belső meggyőződés és meggyőzés erejével valósította meg. A gondolati tartalom rajzi megfogalmazása maga után vonta kifejezési formáinak gazdagodását is, a groteszk elemek is megjelentek alkotásaiban, s a társadalomkritikát szigorú önkritikával kötötte össze. A Deportált és az Atombomba után, már messze a l'art pour l'art-tól, nemcsak kifogástalan művészi alkotások, de politikai tettek is; Vörös Béla emberi és művészi erényeiről egyaránt hitelesen vallanak. A korforduló grafikai termésében azonban akadnak olyan alkotások is, ahol az eszmei tartalom nem közvetlenül, hanem áttételesen jelentkezik. Az Anya gyermekével pár könnyű vonallal felvázolt alakja Picasso vonalvezetésére emlékeztet. A hatvanas évek Vörös-grafikáiban már érett művésszel találkozhatunk. A Művész a műteremben az alkotó legjobb művészi erényeit sűríti egy lapba, az „École de Paris" legjobb erényeit csillogtatja. A háttér ritka rácsszerkezete éppen úgy emlékeztet a nagy mesterek modern üvegfestményeinek a hátterére, mint a keretbe szorított s azt szétfeszíteni akaró tágasságára, amelyet fent napkorong jelez. A Korsóárusnő ugyancsak pár határozott vonallal megrajzolt nőalak; a fej maga csak gyengéden ívelt félkör, a szem és a száj erősen absztrahált jelzésével. A háttér nagy foltokban felvitt színei úgy növelik az alak testszerűségét, hogy a kompozíciónak síkban és nem térben történt kialakítását hangsúlyozzák. A Csendélet témában is, megoldásban is újat ad. Nemcsak azt bizonyítja, hogy Vörös Béla érti a halott tárgyak lelkét, s mögéjük nézve az emberrel való viszonylataikkal is tisztában van, hanem élményeit másokkal is közölni tudja. A grafikán a „nature morte" egyébként szegényes kellékei egy munkás vacsoraasztalának szűkös, de meghitt légkörét árasztják, ahol a tárgyak elhelyezési rendje, keresetlen együttese nagyon is beszédes világról árulkodik, s a művész témáinak változatosságáról is meggyőz. Az Atombomba után