Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)
OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Galambos Ferenc: Vörös Béla grafikái (1972)
művészi felfogásban is, lelkiismereti érzékenységben is a protest-művészet értékes alkotása. A halott gyermeket ölében tartó anya, mögötte a kereszterdővel nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem az emberiség lelkiismeretére is apellál. A Gitáros megint új oldalról mutat rá Vörös Béla művészetének összetevőire. Az asztalon felülnézetben ábrázolt gitár testszerű kiképzése, a fej formálás bizarr megoldása az avantgárd irányzatok mindegyikéből sajátos vonásokat kínál. A legutóbbi években készített grafikák közül beszélnünk kell még a Három alak, a Munkásasszonyfej és az Asztalon könyöklő nő ç. kompozíciókról. Az első egyfajta modern három grácia, amely napjaink szépségideálját kissé ironizáló modorban visszaadni kívánó rajzával, bársonyos tónusával előretekintés is, visszanézés is egyszerre. A Munkásasszonyfej újra a feledhetetlen kubizmus ízeit kóstolgatja, és világos előadásmódjával, leegyszerűsített eszközeivel, absztraháló tendenciáival tűnik ki. Az Asztalon könyöklő nő a sík- és térelemek ügyes párosításával, a változatos stílusjegyek jó összefogásával és szintézisével azt az utat jelzi, amelyhez Vörös Béla egy hosszú alkotópálya sikerein és buktatóin keresztül jutott el. Vörös Béla grafikáinak, sajnos, sem régi, sem új hazájában nem volt gyűjteményes tárlata, de ahol szobraival együtt a közönség elé kerültek, mindenütt elismerőleg emlékezett meg róluk a kritika. Szobrászata mögött grafikája is külön színt jelent, s ezt művészi kifejezésének egyéni volta mellett sajátos témaválasztásának s humanista embervoltának is köszönheti. Sèvres-i otthonában alkalmam volt látni grafikáinak majdnem teljes sorozatát. A kubizmusnak művészetében jelentkező döntő hatásán túl egyesíteni tudja rajzművészetében kora minden stílusirányzatának maradandó elemeit, amelyeket egyéniségén átszűrve saját kifejezési formákkal is gazdagított; az absztrakciót azonban már idegennek érezte magától, nemcsak azért, mert hiányzik belőle a humánum örök szükségszerűsége, hanem azért is, mert ez gyakran csak a dekoráció szerepét tölti be. Grafikai művészetében a szintézis, a lényegretörés, saját művészi hitelének és emberségének alkotásaiban való tükröztetése azok a sarokpontok, ame-