Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Dévényi Iván írásaiból (1958, 1970, 1972)

fiatal szobrásznövendék munkái. Szinyei Merse pártfogasa révén Stróbl Alajosnak, a századforduló neves magyar szobrászának mesteriskolájába került, majd [...] a modern magyar szobrászat előfutárának, Vedres Márknak volt a tanítványa. Az 1919-es forradalom leverése után a magyar írók és képzőművészek közül sokan emigráltak -, az itthon maradottakra pedig nagy szellemi nyomás nehezedett. Az egyetemeiéről és főiskolákról kizárták a baloldali érzelmű hallgatókat; Vörös Bélát is eltávolították a szobrászati szakról. Később sikerült beiratkoznia a festőszakra. Itt először az impresszionista Csók István, majd az École de Paris által inspirált Vaszary János oldalán folytatta stúdiumait. „ Vaszary az, akinek a legtöbbet köszönhetek; Beöthy Istvánnak (akit szintén kizártak a szobrász szakról) és nekem egy külön műtermet bocsátott rendelkezésűnkre az akadémián, hogy ott szobrászkodhassunk" úja 1964. december 22-én kelt levelében Vörös Béla. A fiatal művész 1923-ban egy rajzával Frankel József díját, majd 1924-ben, egyik szobrával, az Ernst Múzeum szobrászati díját nyerte el, 1925-ben pedig a Szinyei Merse Pál Társaság utazási pályadíjában részesült. 1925 őszén - Beöthy István szobrásszal és Körmendi András festővel együtt - elhagyta Magyarországot; Párizsban telepedtek meg, ahol szabadabb szellemi légkörben dolgozhattak. Útban Párizs felé megállottak Bécsben és Münchenben, hogy megnézzék a Kunsthistorisches Museum és a Staatliche Antikensammlungen anyagát. Münchenben felkeresték Nemes Marcellt, a neves műkereskedőt, aki a három fiatal magyar művésszel megismertette gazdag gyűjteményét. Franciaországba érkezve Vörös - Rippl Rónai József ajánlólevelével - felkereste Aristide Maillolt, aki szívélyesen fogadta őt, a Café du Dôme-ban pedig a Párizsban élő magyar művészekkel (Tihanyi Lajos, Vértes Marcell, Czóbel Béla, Csáky József, Diener-Dénes Rudolf) kötött ismeretséget. Jacques Lipschitz szobrász, Jules Pascin festő és Waldemar George művészeti kritikus segítségével hamarosan bekapcsolódott a párizsi művészeti életbe; kiállított a Salon d'Automne, a Salon de Tuileries és a Salon des