Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)
OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Dévényi Iván írásaiból (1958, 1970, 1972)
Artistes Décorateurs tárlatain -, egzisztenciális okok miatt azonban 1932-ben el kellett hagynia Párizst. 1938-ig Nizzában élt, - itt egy kereskedő megbízásából iparművészeti tárgyakat és szobrokat faragott elefántcsontból. 1938-tól újra Párizsban él -, majd a Párizs melletti Sèvres-ben. A második világháború alatt súlyos csapás éri: Magyarországra látogatóba hazatért feleségét, Karikás Ilona festőnőt (Karikás Frigyesnek, a kommunista írónak és pártmunkásnak unokahúgát) a német megszállás hónapjaiban elhurcolták és meggyilkolták. A világháború okozta megrázkódtatásokról és művészetének lényegéről ő maga így nyilatkozik: „ Gyermekkorom óta mindig kiszolgáltatott alanya voltam a társadalmi igazságtalanságoknak, és az emigrációban töltött zaklatott éveim még jobban felfokozták bennem a kisebbség érzését, és megingatták a bizalmat a jelenlegi társadalmi rend és annak természetellenes és minden humánus érzéstől megfosztott mechanizált életmódja és művészete iránt. A háború után ebből az életmódból természetesebb környezetbe, Sèvres-be menekültem, ahonnan csak a televízión keresztül van kapcsolatom a nagyvilággal. Munkásságomat a társadalom fejlődése érdekében mindig a legszigorúbb önkritikával bíráltam el, annak mindig a humánus érzés expresszív kifejezése volt az alapja. A legnagyobb elismerés az volna számomra, ha [...] alkotásaimmal felidézhetném annak a földnek a zamatát, amelyből származtam és a mindennapi kenyérért küzdő társadalmi osztályomnak a harcát és reményét, amelynek oly erős szerepe volt jellemem és esztétikai világnézetem kialakulásában. Ez az, amit én munkásságom igazi fundamentális bázisának és értékének tekintek. " Vörös Béla, akit iparművészeti munkássága hosszú ideig távol tartott a képzőművészeti életben való részvételtől, 1947 óta újra szerepel különböző tárlatokon. 1947-ben a Galerie Debussyben, 1948-ban Boulogne-ban (Exposition d'art contemporain) állít ki. (A boulogne-i kiállításra Léger, Matisse, Picasso, Fougeron, Pignon is küldött munkáiból). 1948 tavaszán a Galéria Berriben rendezett Chevalier festővel közösen - kiállítást, amelyen megjelent Károlyi Mihály, az 1918-as magyar köztársaság volt el-