Katona Lajos Tamás - Tóth Sándor (szerk.): 50 éves „A Bakony természeti képe” kutatóprogram - A Bakonyi Természettudományi Múzeum jubileumi kiadványa a XIV. Bakony-kutató Ankét (2012.10.13-14.) előadásaiból (Zirc, 2012)
Dr. Vígh Tamás: A bakonyi mangánérc-kutatás 95 éve (1917-2012)
A bakonyi mangánérc-kutatás 95 éve (1917-2012) dr. Vigh Tamás* * Mangán Bányászati és feldolgozó Kft., 8409 Úrkút e-mail: manganvigh@vnet.hu Magyarországon a mangánércek megismerése és hasznosítása az I. világháború idején bontakozott ki. Az úrkúti lelőhelyet Meinhardt V. bányamérnök 1917-ben, az eplényi előfordulást Velty 1.1928-ban fedezte fel. Ezután az oxidos Mn-ércek kitermelése mindkét területen külfejtéssel (Úrkút - Csárda-hegy 1925, Eplény 1932) kezdődött. Ebben az időben az oxidos mangánércre vonatkozó ismeretet a kohászati minőségi igények határozták meg (Mn-, Fe-, SÍO2-, P-tartalom meghatározása). A II. világháború előtt az úrkúti mangánérc-bánya részvényeinek 81%-át német államtőke birtokolta, az oxidos mangánérc ipari hasznosításával kapcsolatos kutatásokat Németországban végezték. Ezek a kutatások az oxidos mangánércek dúsítására, a barnakő előállítására, és a dúsítási maradék hidrometallurgiai feldolgozására irányultak. Ezek fontos hadiipari kutatásoknak minősültek, így tudományos publikációk nem maradtak fenn. Az 1950-es évek végéig az oxidos mangánércek és mellékkőzeteik ásványos összetételére vonatkozó eseti vizsgálatok történtek, amelyek közül kiemelésre érdemesek Papp F. (1933), Koch S. & Grasselly Gy. (1952) Szabóné Drubina M. (1957), Nemecz E. (1960) ásványtani vizsgálatai. E kor jelentős, máig ható felfedezése a karbonátos mangánérc azonosítása (ifj. Noszky & Sikabonyi 1953). A mangánércek tudományos és ipari kutatásában alapvető változás az 1950-es évek végén következett be. Úrkúton megalakult a bányageológiai szolgálat, amely lehetővé tette az egyes bányamezők részletes földtani, ásványtani és geokémiai megismerését. E munka a kezdeményezői Grasselly Gy. és Cseh Németh J. voltak (1958-59). A karbonátos mangánércek vegyi feldolgozásának laboratóriumi kísérletei is ekkor kezdődtek Fekete S. bányamérnök vezetésével. Az 1959-90 közötti időszakot az intenzív mélyfúrásos kutatás, és a mangánérctelepek alaposabb tudományos megismerése jellemzi (Grasselly et al. 1985, 1990). 1990-re a lelőhely bányaföldtani kutatásai javarészt befejeződtek. A végrehajtott kutatási munkák volumenét jellemző néhány adat az alábbi: Úrkúton 1177 mélyfúrás és bányabeli fúrás mintegy 105 ezer folyóméter hosszban, 13 ezer vizsgált mintával, Eplényben 235 fúrás, 15 ezer méter hosszban, 694 minta vizsgálatával történt meg. Az így nyert ismereteket vágatszelvényezés egészíti (Úrkúton 53 km vágat dokumentált szelvényezésénél tartunk 1955 óta). E hatalmas adathalmaz modern eszközökkel végzett geostatisztikai feldolgozása, újraértékelése jelenleg is tart (Bíró L. et al. 2009,2012). Az évtizedek során több monografikus munka született a mangánérc-kutatás eredményeiről (Polgári et al. 2000, Szabó Z„ 2006, Bíró L. et al. 2009, Polgári et al. 2012 Geolitera), sőt nemzetközi mangánérc-monográfia szerkesztésében való részvételre is sor került (Varentsov & Grasselly 1980). 1990 után az ipari kutatás a másodnyersanyagok felhasználását, a környezetvédelmet (Farkas J. et al. 1999), munkavédelmet (Kávási N. 2006, Kávási et al. 2007, 2009, Vigh T. 14
