Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Bakonyi karsztkutatás „szárazon” és vizesen (Veress Márton)

Veress Márton Bakonyi karsztkutatás „szárazon" és vizesen Immár hovatovább 30 éve foglalkozom különböző karsztterületek kutatásával. Még ennél is hosszabb ideje járom hazánk hegységeinek ösvényeit és távoli tájak magashegységeit, hegycsúcsait, jégmezőit, karsztos felszíneit és barlangjait. Szeretett hegységemhez, a Bakonyhoz azonban újra és újra visszatérek. Talán „megmártózni" a bakonyi tájban, talán erőt meríteni belőle. Miért is fontos számomra ez a nemcsak természeti, hanem kultúrtörténeti tájegység? Talán azért, mert „A Bakony természeti képe" programban való részvétellel kezdődött kutatói pályám, és mert a munkához kapcsolódóan szerveztük meg a Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoportot. Mind kezdeti kutatómunkám, mind a barlangkutató csoport ma már alaposan megváltozott, átalakult. A sok-sok év, amely gyakran megfeszített munkával, de sok közös élménnyel is együtt járt, érzelmileg s racionálisan is kijelölték a ma és a jövő kutatómunkáját és a barlangkutató csoport tevékenységét is. Emlékeimben napra készen tározódtak a hegység aprócska, de vadregényes szurdokai kicsi patakjaikkal, amelyek gyors, szilaj folyásukkal mintha csak bizonyítani akarnák; nem adják alább, mint nagyobb testvéreik, a magashegységi patakok. Elválaszthatatlanok gondolataimtól a hideg vizű karsztforrások, a lobogó tábortüzek, a bükkerdők - melyekben járva mindig úgy érzem, mintha egy gótikus templom oszlopai vennének körül - emlékei. Ebben a földtani és morfológiai tekintetben egyaránt igen változatos hegységben számos helyen végeztem (ill. végeztünk munkatársaimmal) kutatómunkát. Ezek a munkálatok elsősorban a hegység sokarcú - jelentős részben ismeretlen - karsztjának megismerésére irányultak. Kezdetben - a hetvenes évek végén - a Csesznek környéki területek völgyeinek (Cuha, Ördög-árok, Kő-árok) barlangjait tanulmányoztam. A közel 100 kisebb-nagyobb barlang feldolgozása során talán legjelentősebb eredménynek az tekinthető, hogy ezek nem igazi forrásbarlangok. A völgyek bemélyülése következtében felnyílott hajdani üregek. Ez a felfogás nemcsak a hegység vonatkozásában, hanem a barlangkutatásban is újnak számít. A nyolcvanas évek végén figyelmem ismét a terület barlangjaira irányult. Remény van arra, hogy a kőzetben egy-egy vizsgált barlang egyes részeinek kialakulási, kioldódási sorrendje egy új eljárással - mint valamely pusztuló fa egyes részeinek elkor187