Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Bakonyi karsztkutatás „szárazon” és vizesen (Veress Márton)

hadási sorrendje - megállapítható. A sűrű-hegyi Ördög-lik ilyen jellegű feldolgozása igen sikeresnek bizonyult. A 80-as évektől szintje napjainkig a Hárskút környéki területek kutatása állt figyelmem középpontjában. Itt nemcsak számos karsztos mélyedést térképeztünk fel, hanem tanulmányoztam azok működési sajátosságait, kialakulásukat, pusztulásukat. Vizsgáltam és kimutattam a karsztosodás és az emberi tevékenység kapcsolatát, az ősi karsztos formáknak a jelenlegi karsztosodásra gyakorolt hatását, a mészkőre telepedett fedőüledékek lepusztulását és az azt kísérő recens karsztosodást. A fenti két területen kívül felméréseket, adatgyűjtést végeztem a Kőris-hegy és a Kab-hegy térségében és még több területen is a hegységben. E munkák eredményeként mintegy 30 tanulmányom jelent meg a hegység karsztjáról hazai és külföldi szaklapokban. Több mint 10 vaskos kötetre rúgnak a Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport éves jelentései, amelyeket én, vagy munkatársaim írtak meg az egyes években végzett közös kutatómunkáról. Bízom abban, hogy munkám, nemcsak a fentebb felsorolt eredmények fényében nem volt haszontalan, hisz tanítványaim sora dolgozik és járja a Bakonyt - és látja egy kicsit az én szememmel is - gazdagítva így a jövőben a hegységről ismereteinket. Visszaemlékezésem zárásaként a kötet szerkesztőinek kérésére egy igaz történetet is közkinccsé teszek, a számtalan hihető és hihetetlen „bakonyi sztori" közül. A Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport a nyolcvanas években kutatótáborait évi rendszerességgel Hárskút környékére szervezte. A kutatótáborok időtartama alatt nem csak szakmai adatgyűjtés folyt, hanem a csoport fiatalabb tagjai feltáró tevékenységet - barlangkutatást - is folytattak. Ennek során a terület számos víznyelős töbrét bontották meg, ami főleg abból állt, hogy ezen formák járatát és aljzatát kitöltő, illetve elfedő üledékeket termelték ki. Egyik kutatótábor alatt az időjárás igen csapadékosra fordult. Szinte mindennap esett. Ilyenkor a víznyelős töbrök gyakran kapnak vizet. Miután járataik többnyire nagymértékben kitöltődtek, a beléjük folyó víz visszaduzzad és belsejükben hoszszabb-rövidebb ideig létező tavak alakulnak ki. Egyik nap késő délután, újabb esőzést követően, a napi munka a feltárásoknál is befejeződött. A tábor tagjai kellemes időtöltésként, meg miután fáztak is, épp kedélyes poharazgatással múlatták az időt. Már este 10 óra körül járhatott az idő, amikor az egyik feltáróbrigádnak eszébe jutott, hogy a bontáshoz használt szerszámokat lent felejtették az egyik víznyelős töbör kitöltésében kialakított aknában. Vezetőjük már ugyancsak mámoros állapotban szólt, hogy menjünk ki és mentsük a még menthető eszközöket. Kiérkezve a víznyelős töbörhöz, szomorúan konstatáltam, hogy a lent felejtett szerszámoktól elbúcsúzhatunk, mert a mélyedésben több méter mélységű tó alakult ki. Sokáig azonban nem volt időm búsongani, mert arra lettem figyelmes, 188