Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Hogyan lettem Bakony-kutató? (Ilosvay György)

táltak. A forrás felé tartva egy erdei tisztáson lévő farakáson a gyászcincérek hada fogadott minket. Egyetlen tuskón 29 példány sütkérezett 3 kis hőscincér társaságában. Azóta sem láttam ennyi példányt egy csoportban. A Király-forrásnál megebédeltünk és felfrissítettük magunkat a forrás vizéből. A forrás mellett gímpáfrány, kövi fodorka és hatalmas saspáfrányok voltak. Az egyiket le is mértük: 4 m 60 cm volt a hossza. Délutánra az idő beborult, s hazafelé tartva kicsit el is áztunk. A nagy sietségben Tamás úgy próbálta a filmet kivenni a fényképezőgépéből, hogy elfelejtette a filmet visszatekerni a kazettába. így természetesen az egész tekercs fényt kapott, s az aznapi felvételeinktől búcsút vehettünk. Estére hatalmas vihar tört ki. Hevenyészett szálláshelyünk jócskán beázott. Nem volt mit tenni, bőrig ázva kerestük fel Bakonybél egyetlen fogadóját; ahol záróráig jót söröztünk, s végre ettünk egy kis meleg ételt is. Mindezen tivornyázást 48 Ft 20 fillérünk bánta. Az aznapi számla könyvjelzőként még mindig megvan a jegyzetfüzetemben. A két adag pörköltért fizettünk 22 Ft-ot, a sörökért huszonöt hatvanat, míg a kenyeret 60 fillérből úsztuk meg. Azt hiszem, hogy mindezt nem kell kommentálni. Másnap - vasárnap lévén - nem terveztünk hosszú túrát, inkább a csapdáinkat ellenőriztük, s a befogott állatokat dolgoztuk fel. A zsákmány két sárganyakú erdei egér volt. Ezeket Tamás megnyúzta és kitömte. Én az alpesi gőtéket adatoltam és megmértem a hosszúkat (71, ill. 80 mm). A patak melletti lepkehálózás során főleg sakktábla lepkéket fogtam, s láttunk két havasi cincért is. Fél hétkor ismét egy vihar közeledett, így megismételtük az előző napi esti programunkat. A borús, esős idő, no és vegyszereink fogyása volt az oka annak, hogy a július 24gyel kezdődő hetet egy zirci buszkirándulással kezdtük. A spiritusz és a globol megvásárlása után városnézéssel folytattuk a programot. Első utunk természetesen az apátságba vezetett, hogy megnézzük a híres műemlék könyvtárat. Akkor még egyikünk sem gondolta, hogy ez a látogatás mindkettőnk szakmai munkássága számára meghatározó jelentőségű lesz. Belépve az épületbe, a lépcsőház melletti kis fülkében egy kedélyes, vastag szemüveges, ősz hajú hölgy fogadott minket. Mint kiderült, O volt Lia néni, a nemrég megnyílt Bakonyi Természettudományi Múzeum pénztárosa. Erről a múzeumról addig még csak nem is hallottunk. A pénztárhelyiséget néhány preparált madár díszítette. Lia néni, látva érdeklődésünket, mindjárt mondta is a nevüket. Az egerészölyvre mutatva, így szólt: - Ez itt egy parlagi gatyás sas. Hogy oldjuk egy kicsit a megdöbbenésünk utáni csendet Tamás megkérdezte: - Tessék mondani, ki preparálta ezt a madarat? - Hát az igazgató úr - vágta rá Lia néni nagyvonalú könnyedséggel. Kételkedésünk láttán Lia néni felajánlotta, hogy be is mutatja nekünk a múzeum szakembereit. így is történt. Először Bankovics Attilát ismertük meg. O akkor még emlékezetem szerint a pénztárral és a vendégszobával szemben található helyiségben dolgozott, ahol később a geológiai gyűjtemény került elhelyezésre (napjainkban 182