Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Hogyan lettem Bakony-kutató? (Ilosvay György)

dár Jánost és rendszerét, ahogy azt még a Szabad Európa rádióban sem hallottuk annak idején. Tény, hogy Vas Zoltán volt az első olyan személy (a családtagjainkon kívül) akitől a Kádár rezsim kritikáját hallhattuk, nyíltan és őszintén. Igaz neki akkor már nem volt sok vesztenivalója. Almádiból Zircig már nem utaztunk ilyen előkelő körülmények között. Annak is örültünk, hogy egy teherautó platóján még az indulás napján elértük a Bakony fővárosát. A piros turistajelzésen mindjárt elindultunk Bakonybél irányába, de rövidesen nekiláttunk első szálláshelyünk elkészítésének a település melletti tisztáson. Másnap - július 20-án csütörtökön - már hajnali fél négykor felkeltünk, gyorsan összepakoltunk, s folytattuk a gyalogtúrát. Itt már nehezebb volt a málhaszállítás. Természetesen nemcsak váltás fehérneműt vittünk magunkkal, hanem preparálóeszközöket, gyűjtőüvegeket, egérfogókat, sőt még egyliternyi formaiint és a bőrök tartósításához sót is. A fémvázas hátizsákok korszaka még nem érkezett el. A sátrunk is csak két katonai sátorlap volt, a hálózsákot egy-egy lópokróc pótolta. Gumimatrac és fekvőlap hiányában száraz avarból, szalmából vetettük meg az „ágyunkat". A két hátizsák súlya nem volt egyforma, ezért óránként kicseréltük őket, nehogy valamelyikünk belerokkanjon a túlsúly cipelésébe. Fél 12-kor már Bakonybélben voltunk. Sátrunkat egy üres telken állítottuk fel, ahol a szomszéd vállalta, hogy napközben, mikor mi járjuk a környéket, szemmel tartja felszereléseinket. Délután már megtartottuk az első felderítő sétánkat, s az út porát is lemostuk a Gerencében. Szerettünk volna minél hatékonyabbak lenni a szalamandrák élőhelyéül szóba jöhető vizes élőhelyek feltérképezésében. Ezért úgy egyeztünk meg, hogy csak minden másnap megyünk közösen terepre, egyébként külön túrára megyünk. Július 21. is ilyen nap volt. A Gerence jobb partján található erdőket jártam be, de csak egy erdei békát tudtam megfigyelni. Az egyik keréknyompocsolyában három példány sárgahasú unkát találtam, a vízben pedig néhány unkalárva úszkált. Az esti órákban kihelyeztük az egérfogókat, abban bízva, hogy másnapra segítségükkel begyűjthetjiik az első bakonyi kisemlőseinket. Július 22-én szombaton már hajnali fél hatkor elindultunk a piros kereszt turistajelzésen Királykapu - Király-forrás irányába. A Gát-hegy környékén egy pocsolyában megtaláltuk az első alpesi gőténket. Meglepetésünkre nemcsak vízben, hanem meztelen csigák társaságában, korhadt fatönkök alatt is ráakadtunk néhány Triturus alpestrisre. Több törékeny kuszmával és fali gyíkkal is találkoztunk. Az út menti pocsolyákban nagyszámú, még farkos sárga hasú unkalárva úszkált. Néhányukkal éppen szitakötőlárvák táplálkoztak. Az unkák viszont a szúnyoglárvákat ritkították szorgalmasan. Azokban a pocsolyában, melyekben hemzsegtek a szúnyoglárvák nem találtunk egyetlen egy békát sem. Ezen a napon nagyon sok rovarfajt sikerült megfigyelnünk. Először egy nőstény szarvasbogarat találtunk, de a holyvák és a futrinkák is nagy faj- és egyedszámmal képviseltették magukat. A gyalogösvényen erdei ganajtúrók sé181