Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Ahogy elkezdődött – A Bakony-kutatás hőskora - A Bakony természettudományi kutatásának elindítása – Emlékeim „A Bakony természeti képe” menedzseléséről (Papp Jenő)

mint aki kibővíti a természettudományos kutatásokat. Ma is meggyőződéssel vallom, hogy Laczkó Dezső életművét becsültük meg és folytattuk azzal, hogy 1962-ben útjára indítottuk azt a vállalkozást, melynek „A Bakony természeti képe" elnevezést adtuk. Akik tájékozottak a magyar múzeumügy történetében, azoknak éppen az 196l-1962-es két esztendő jól ismert eseményeket idéz fel. Ekkor zajlott le a vidéki múzeumok „megyésítése": a művelődési minisztérium közvetlen fennhatósága alól a megyei tanácsok kezelésébe kerültek át a múzeumok. Amíg a „megyésítés" csak szóbeszéd, vita és értekezletek tárgya volt, addig mi, vidéki muzeológusok szorongva gondoltunk közvetlen jövőnkre. Valahogy nem tudtunk hinni és bízni abban, hogy a megyei tanács képes lesz felfogni a Veszprém megyében folyó legkülönbözőbb szakterületeket felölelő muzeológiai munka értelmét és jelentőségét. Inkább felszínesen ismertük a megyei tanács és még inkább a megyei pártbizottság vezetőit, illetve azokat a személyeket, akik a kultúrpolitika megyei irányítói és végrehajtói voltak. Őket illetően alig volt bizalmunk. Aztán bekövetkezett a „megyésítés" és Veszprém megye valamennyi múzeuma a Megyei Tanács közvetlen irányítása alá került. Kezdeti dermedtségünk hamarosan felengedett. Nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy a megyei múzeumi élet meg fog újulni, valóságos reneszánszot ünnepelhetünk mi, vidéki muzeológusok. Kellemesen csalódtunk a megyei szervekben! Az akkori zsargonszerű kifejezést felidézve: „a megyeiek pozitívan viszonyultak a múzeumügyhöz". A „megyésítés" idején Eri István volt a Bakonyi Múzeum igazgatója, aki „automatikusan" megyei múzeumigazgatóvá lépett elő. Amennyire vissza tudok emlékezni akkori napi beszélgetéseinkre, az az emlék rögződött bennem, hogy Érinek nem kellett sokszor előhozakodni és pártfogásba ajánlani a Bakony-kutatási programot a megyei vezetők előtt. A megyei tanács egyik akkori elnökhelyettesi tisztét Baski Sándor töltötte be, aki a megyei vezetésben az egészség- és művelődésügy felelős posztján állt. Mint biológus képesítésű tanár, tárgyi ismeretei révén kellőképpen fel tudta mérni az eléje terjesztett Bakony-program jelentőségét. Aztán mikor én is kapcsolatba kerültem vele, megbeszéléseink során gyakran kiéreztem egy-egy észrevételéből, hozzászólásából vagy akár csak egy szuggesztív odapillantásából, hogy él benne egy egészséges lokálpatriotizmus, ami ugyancsak serkenti őt az ügy támogatására. Illetékes megyei vezetők részvételével néhány értekezlet is lezajlott, aminek következményeképp a veszprémi megyei tanács és megyei pártbizottság elfogadta tudományos indíttatású tervemet. Felismerték, hogy a tervezett Bakony-kutatás korszerű keretet adhat a tudományos vállalkozásnak, és méltó folytatója lehet a századforduló nevezetes - Lóczy-féle - Balaton-kutatásának. Éri István másfél évtizedes igazgatói tevékenységét mind beosztottjai, mind felettesei kezdetben tapsolták, majd az idő múlásával egyre inkább halkult a taps. Ma már kellő távlatból tekinthetünk vissza megyei múzeumigazgatói tevékenységére és úgy vélem, abban mindenki egyetért, hogy az anyagi lehetőségeket maradéktalanul kihasználva sikerült neki a Veszprém megyei múzeumokat a kor kívánt színvonalára 13