Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Ahogy elkezdődött – A Bakony-kutatás hőskora - A Bakony természettudományi kutatásának elindítása – Emlékeim „A Bakony természeti képe” menedzseléséről (Papp Jenő)

emelni, sőt új múzeumokat és kiállítóhelyeket tudott alapítani; egyszóval ki tudott alakítani egy korszerű megyei múzeumi szervezetet, amely még napjainkban is funkcionál - azaz múzeumi szempontból kiváló menedzsernek bizonyult. Aki túl sokat cselekszik az sok embernek keresztezheti útját. így „szerzett" magának Éri igazgató úr egyre gyarapodó számú haragosokat, ami aztán Veszprém megyei múzeumigazgatói pályafutásának egyik végzete lett. De erről a kényes kérdésről nem itt és nem nekem helyénvaló írni. Különben is én, mint természettudományos muzeológus, működési körének perifériájára sodródtam éppen szakterületemnél fogva (Éri István középkori régészettel foglalkozott, egyik jól ismert munkája a nagyvázsonyi Kinizsivár műemléki rendbetétele volt), ami számomra bizonyos függetlenséget és elég széles cselekvési szabadságot jelentett és egyben biztosított. Szemben „bölcsész" szakos muzeológus kollégáimmal, az én szakmai dolgaimba, konkrétan rovarász tevékenységembe sohasem avatkozott bele, még talán eszébe sem jutott engem „irányítani". Egy tekintetben azonnal egyetértésre jutottunk, éspedig a Bakony-kutatás megindításában. A megyei régészek az 1960-as évek eleje táján fogtak neki annak a programnak, amit Veszprém megye régészeti topográfiája névvel illettek, és aminek célkitűzése benne van az elnevezésben. Éri igazgató úr néhányszor biztatott azzal, hogy valami hasonlót kezdeményezzek természettudományi vonatkozásban, mert várhatóan ez „tetszene" a megyei vezetőknek. 1958-ban jelent meg a „Budapest természeti képe" című könyv, amit nagy érdeklődéssel olvastam. Az ötlet nem váratott sokáig magára: miért ne lehetne valami hasonlót megvalósítani a mi megyénkben, ahol az általunk nagyon kedvelt hegyvidékünk, a Bakony országosan is közismert, ellenben természettudományi szempontból meglehetősen kevéssé kutatott tája hazánknak. Ezt az elmaradottságot, mint általános természettudományos érdeklődésű muzeológus ismertem fel. Ugyanakkor másik nevezetes tájunk, a Balaton és a Balaton-felvidék a századforduló idején mindenekelőtt a földtani, kőzettani, őslénytani és vízrajzi kutatások homlokterébe került, emellett foglalkoztak a táj élővilágával, flórájával és faunájával is. A nagyszabású tudományos vállalkozás szervezését és bonyolítását világhírű geológusunk, id. Lóczy Lajos vállalta magára. Az ő nevéhez fűződik „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" (rövidítve: Balaton Monográfia) sorozat, melynek keretében jelent meg számos jónevű kutató monografikus terjedelmű tanulmánya (így Laczkó Dezső tanulmánya Veszprém és tágabb környéke geológiai viszonyairól). Még a világ természettudományos szakirodalmában is alig akadunk hasonló igényű és teljességre törekvő kiadvány-sorozatra. Az idézett két tudományos mű inspirált arra, hogy belefogjak a Bakony-kutatás menedzselésébe. A Budapest természeti képe" könyvcím szinte kínálta a vállalkozás ,A Bakony természeti képe" elnevezését. A Lóczy-féle Balaton-kutatás pedig már Veszprémbe kerülésem első napjaiban felkeltette érdeklődésemet. A múlt hagyományai iránti érzelemmel, tisztelettel és megbecsüléssel vettem kézbe a kutatások eredményeit közlő Balaton Monográfia vaskos köteteit, melyek a 19-20. század fordu14