Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
XIX. Osztály: Csőporzósak. Syngenesia
162 Üsőporzósak. 60— 90 cm. Szára tejelő, kopasz; bugája laza, szétberzedt; minden ágon 4—5 fészek fejlődik. Alsó levelei lantalakúak, szárnyasan hasogatottak, szögletes karéjokkal. A felsők a nyélen lefutók és nyilas alappal szárölelők. Fészkei kicsinyek, hengeresek, ötvirágúak. A termés világosbarna; csőre rövid. Terem erdőkben, gyepükben, irtásokban az egész ország hegyvidékén, helyenként még az Alföldön is. 7—8. Mérges saláta. — Lactuca virosci L. — (Disznósaláta, pokolfű. — Term. r.: Fészkesek. Compositae.) — 50. t. 3. kép. ©. 0. 60—150 cm. Tejelő növény, undorító szaggal. Szárlevelei vízszintesek, hosszúkás-tojásalakúak, visszájokon a középéren tüskések. Alsó levelei igen nagyok, egyszerűek, nyélbe keskenyedők; a középsők szárnyasan hasadtak. Virágzata bugaszerű; virága sárga. Termése fekete, szegélye ránczos, csőre fehér és olyan hosszú, mint a termés alsó része. Orvosi és mérges növény. Több helyről említik az irodalomban, de ezek az adatok valószínűleg mind tévesek és ez a növény nem terem hazánkban. 7—8. Keszeg saláta. — Lactuca Scariola L. — (Keserű vadsaláta, sárgicska. — Term. r.: Fészkesek. Compositae.) — 442. Jcép. ©. 0. 60— 125 cm. A szárlevelek lemeze merőlegesen áll, nyilas alappal szárölelő; az alsók többnyire öblösen kaczurosak és tüskésen sertések. Bugája kúpalakú, bókoló ágakkal. Virága halványsárga, Tejelő növény. Termésének szemes része körülbelül olyan hosszú, mint a csőre. Terem köves parlagokon, folyók és útak mentén az egész országban. 7—10. Fejes saláta. — Lactuca sativaL. — Konyhakerti növény. Más honi fajok: L. Chaixii Vili. (sagittata W. et K), — perennis L., — quercina L., — saligna L., — viminea (L.) Presl. 442. Keszeg saláta. II. A virág, illetőleg a termés nem bóbilás. B) CsÖves-virágúak. TubulifLorae. A fészek minden virágának pártája csöves; a növényekben tejnedv nincsen. I. A vaczok lapos, domború vagy homorú; valamennyi virágát a fészekpikkelyek közösen fogják körül. Sáfrányos szeklicze. — Cartliamus tinctorius L. — (Bogács sáfrány, fattyú sáfrány, magyar pirosító, pór-, tót-, vagy vadsáfrány, szeliczke. — Term. r. : Fészkesek. Compositae.) — 445. kép. ©. 50—120 cm. Szára fehéres, felső részében ágas és minden ág végén egy-egy jókora fészek fejlődik. Levelei egyszerűek, tüskésen fogasok. Fészkét nagy fészekpikkelyek körítik. Virága Közönséges bojtorján-saláta. — Lapsana communis L. — (Czérnaágú válúpikk, kutyasaláta vagy kutyazöld, gyatramái. — Term. r.: Fészkesek. Compositae.) — 443. kép. ©. 20— 120 cm. Alsó levelei lantalakúak, tojásalakú oldalkaréjokkal és igen nagy végső karéjjal; a felső levelei kisebbek és keskenyebbek. Kevésvirágú apró fészkei vékony kocsányokon fejlődnek laza fürtben. Virága sárga. Tenyészik mívelt talajon, erdőkben, gyepükben, főleg a széleken az egész országban. 6—9. Mirigyes virágzatú eltérése a Lapsana glandulosa Wierzb., mely a keleti és déli hegyvidéken fordul elő; ritkább. Erdei csigakél. — Aposeris foetida L. — (Bojog, büdös bojtorján, büdös zörgőfű, csigakék, magőr, bűzmái. — Term. r.: Fészkesek. Compositae.) — 444. kép. 2f, 5—30 cm. Tőkéje csonkavégű. Szára leveletlen. Rózsában álló tőlevelei ékformán keskenyednek, kaczurosak. Szára egyfészkű; fészke 6—10 pikkelylevelű, melyek termésben csúcsukon összecsavarodnak; virágai sárgák. Termése öterű. Minden része kellemetlen szagú. Terem árnyas erdőkben, főleg bükkösekben, hazánk keleti felének a hegyvidékén (Sáros vármegyétől). 7—8. 443. Közönséges bojtorján-saláta. 444. Erdei csigakél.
