Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

II. Osztály: Kétporzósak. Diandria

2 Háromporzósak. 2 II. osztály: Kétporzósak. Diandria. A virágban porzó és termő egyiitt van; a porzók száma kettő; szabadok. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. Egy bibeszál, vagy egy bibe. 3. Apró békalencse. A) Vizén úszó növények. Apró békalencse. — Lemna minor L. — (Fű-, vad-, vizi-lencse, kácsaparéj, lepcse. — Term. r.: Békalencsefélék. Lemnaceae.) — 3. kép. -4. Uszó levélszerű szára kicsiny, 3—4 mm h.; visszásán tojásdad, mindkét oldalán lapos, a vizbe függő egy gyökérszállal. Terem tócsákban, árkokban az egész országban. 4—6. Keresztes békalencse. — Lemna trisulca L. — Levélszerű lándsás xiszó szára 5—10 mm h., nyeles, s rendszerint hármasával van összenőve; egy gyökérszállal. Az egymással érintkező, vagy egymásra boruló szárak sokszor keresztalakot ábrázolnak. Terem, a legészakibb vármegyék kivételével, az egész ország álló vizeiben, de az előbbinél sokkal ritkább. 4 — 5. Púpos békalencse. — Lemna gibba L. — (Lencsés lepcse.) — Szára akkora, mint az apró békalencséé, de alul szivacsosan kipúposodó. Szintén egy gyökérszála van. Északon hiányzik, különben szórványosan az egész országban. 4 — 7. Bojtos békalencse. — Lemna polgrrlúza L. — (Fanos ^lencse, sokgyökerü lencse.) — 2J-. Szára 3—4 mm li., mindkét oldalán lapos, egynél több gyökérszállal; ezért hívják rojtos vagy bojtos békalencsének. A legészakibb vármegyéket kivéve, szórványosan az egész országban. 5—6. Közönséges rencze. — TJtricidaria vulgaris L. — (Hínáros rencze, hólyaghínár, sárga hínárvirág, tömlőfű, tömlőké. — Term. r.: Renczefélék. Utriculariaceae.) 4 kép. 2\. 15 — 30 cm. Gyökere nincs. Vízben űszó levelei finoman szabdaltak ; legtöbbjük hajszálszerű, sok levélsallangon azonban levegővel telt tömlő van. E tömlők tölcsérszerű nyilását egy alsó vaskos és egy felső vékony, rugalmas hártya zárja. A vékony hártya a legkisebb nyomástól befelé mozdul s a nagyobb állatkáktól üldözött apró rákok, szunyogálczák, 4. Közönséges rencze. ázalék-állatkák gyakran ide menekülnek. Az alsó hártya tüskéi és a hozzá szoruló felső hártya elzárják azonban a kivezető utat, az állatkák kimúlnak és testök elbomlott anyagait fölszivja a tömlő belső felülete. A növény tehát húsevő. Virágzó szára a vizből kiemelkedik. Laza fürtben 4—10 virágot fejleszt; kocsányai 3—4-szer akkorák, mint murvái. Virágai nagyok, tojássárga színűek, tátogatok és sarkantyúsak. Felső ajkuk akkora, vagy alig hoszszabb, mint az íny, alsó ajkuknak széle visszahajlott. Terem álló vizekben, árkokban, szórványosan az egész országban. 6—8. Más honi fajok: U. Bremii Heer. — intermedia Hayne, — minor L. B) Szárazföldi növények. a) Fák vagy cserjék egyszerű levelekkel. Vesszős fagyai. — Ligustrum vulgare L. — (Fagyálló fa. télálló fagyai, madárhúr. — Term, r.: Olajfafélék. Oleaceae.) — 1. t. 2. k. — f). 1—3 m. Hajtásai vesszősek, levelei lándsásak, épek, rendszerint átellenesen állók, ritkán örvösek. Fehér, jó illatú virágai tömött fürtben állanak; borsónagyságú bogyói feketék. Terem a legészakibb vidékek kivételével az egész ország erdős, bokros helyein. 6 — 7. Fája fehér, vagy sárgás és esztergályos, szijas vagy metsző munkákra alkalmas. A nyirást jól birja, ezért helyenként élő sövényül alkalmazzák. Kertekben van zöldbogyójú és foltos levelű változata is. A madarak csak a feketét eszik. Közönséges orgona. — Syringa vulgaris L. — (Borostyán- v. boroszlánfa, indiai mogyoró, lila, tengeri-, spanyol- v. török bodza, szelenczefa.