Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 31. - A Bakonyvidék fürkészlégy faunája (Diptera, Tachinidae) (Zirc, 2012)
A terület természeti földrajza
A sikeres parazitálás feltétele, hogy a fürkészlégy lárva élettanilag megfelelően alkalmazkodjon a gazdához. Ezért minden Tachinidae fajnak van egy bizonyos gazdaköre, amit parazitálni képes. Ezt alapvetően három tényező határozza meg: 1. A térbeli és az időbeli találkozás. Csak olyan gazdák parazitálása lehetséges, melyek ugyanabban a biotópban élnek és a fürkészlégy rajzási ideje alatt parazitáiható állapotban (pl. idősebb hernyóstádiumban) vannak. 2. A parazita fiziológiai alkalmazkodása a gazda szervezetéhez. 3. A peterakásnál a gazda ösztönös kiválasztása. A gazdaspecifitásnak három fontosabb típusa ismeretes. Vannak ún. obligát-monofág fajok, melyek fiziológiai okokból csak szűk gazdakörben fejlődhetnek. Ilyen pl. a kizárólag téli araszolok hernyóiban élősködő Cyzennis albicans. A második típusba tartozó preferentmonofág fajok előnyben részesítenek egy szűk gazdakört, de számos más fajt is eredményesen parazitáihatnak. Vannak végül a nagy gazdakörrel rendelkező polifág fajok. A Phryxe vulgáris ún. mérsékelten polifág, a Compsilura concinnata viszont erősen polifág, melynek mintegy 100 lepkehernyó mellett, 5 levéldarázs álhernyó gazdaállatát is nyilvántartjuk. A polifág fajoknak rendszerint gyors a fejlődési ciklusuk és évente két- vagy több nemzedékük van. A fürkészlegyek erdővédelmi szempontból a leghasznosabb rovarok közé tartoznak. A hernyó gradációk letörésében (más parazitoid és ragadozó rovarok, valamint kórokozók közreműködésével) kiemelkedő szerepet játszanak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Egyesült Államokba az Európából behurcolt gyapjaslepke elszaporodásának és kártételének megfékezése érdekében, Magyarországról is nagy tömegben telepítették be fürkészlegyeket az 1920-as években. A parazitoid rovarokkal kapcsolatos kutatásoknak pedig éppen a gyapjaslepke 1869-es, USA-ba való behurcolása, illetve az ezt követő biológiai védekezési kísérletek adtak nagy lendületet. A TERÜLET TERMÉSZETI FÖLDRAJZA A Bakonyvidék a Dunántúli-középhegység legnagyobb tagja. Földrajzi elhatárolása és főleg kistájakra való felosztása a különböző szakkönyvekben viszonylag jelentősen eltér. A jelen kötetben a „Magyarország kistájainak katasztere" című munkában (MAROSI & SOMOGYI 1990) szereplő felosztást tekintjük alapnak. A vizsgált terület természetföldrajzi tájfelosztásában kisebb-nagyobb változások mentek végbe az idők folyamán. A korábbi klasszikus felosztásokhoz képest (BULLA 1962, PÉCSI & SOMOGYI 1967), újabb kutatási eredmények jelennek meg JUHÁSZ (1975), valamint MAROSI & SOMOGYI (1990) munkáiban. Ettől azonban néhány ponton célszerű eltérni. Részben azért, mert a hegység szűkebb értelemben vett határain kívül is történtek gyűjtések, melyek adatait érdemes a bakonyival együtt publikálni. Az olyan mobilis rovarok elterjedésénél, mint amilyenek a fürkészlegyek is, egyébként sem célszerű minden esetben tájegységek szerint éles határt megvonni. Természetesen a terület határaitól jelentősen távol eső lelőhelyek nem szerepelnek a kötetben.. 13
