Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

KCs.; Oroszlány: Majkpuszta, tópart, 1997. V. 1, KCs.; Oroszlány: Pénzes-forrás, 1995. III. 10, 1997. VIII. 16, KCs.; Vértessomló: Gesztesi-patak, 1998. IV. 4, KCs. IV. Zánka: Balaton, 1996. V. 3, KCs. Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. A hegyvidék és a dombvidék vizes, nedves és üde erdeiben gyakori, a síkságon szórványosan fordul elö (többnyire folyóvizek mentén), és meglehetősen ritka. Legtöbbször források, patakok közelében akadhatunk rá: vízimohák társulásaiban, ligeterdőkben, ritkábban patakmenti magaskórósokban stb. A magasabb régiókban nedves-üde erdők esőtől, szivárgó víztől felázott talaján is megtalálható. Vizes talajra hullott falevelek, gallyak között, kövek, fadarabok alatt, vizes mohában, víz által partra sodort uszadékban, vízzel átitatott korhadó fatörzsekben, tuskókban stb. él. Acylophorini Scheerpeltz, 1968 - lápholyvák Acylophorus glaberrimus (Herbst, 1784) [Staphylinus glabricollis Lacordaire, 1835] - térdescsápú lápholyva I. 1. Balatonszőlős, tsz melletti tó, 1998. V. 28, KCs.; Kővágóörs: Kornyi-tó, parttaposás, 2000. VI. 10, KCs.; Révfülöp, 1926. VI. 29, CsE. (Tóth 1985); Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Székessy 19436; Tóth 1985); Tihany, 1941. V. 15, KZ. és SzV. (Székessy 19436; Tóth 1985); Tihany: Külső-tó, 2000. VII. 24, KCs. ILI. Öcs: Nagy-tó, 1974. VI. 4, BA. II. 2. Hajmáskér: Séd, patakpart, parttaposás, 1996. IV. 23, KCs. IV. Csopak: Kerekedi-öböl, nádas, parttaposás, 1996. IV. 29, KCs. Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. A pangóvizes élőhelyek jellemző állata. Rendszerint árnyas, párás környezetben, kiterjedtebb állóvizek, holtágak, tavak partján, iszapos, tőzeges, sürü növényzettel benőtt talajokon, mocsarakban, lápokban akadhatunk rá. Vizes-nedves növényi törmelékben él. Heterothopini (Coiffait, 1978) - egérholyvák Heterothops dissimilis (Gravenhorst, 1802) - keskenyfejű egérholyva 1.1. Mindszentkálla: Öreghegy, 1994. III. 13-15, RI. 1.2. Vilonya: Külső-hegy, fenyves, talajcsapdázás, 1998. IV. 1-15, KCs. 1.3. Zalaszántó: Tátika, avarból rostálva, 1953. IX. 13, KZ. (Tóth 1985). 11.2. Bakonybél: Szömörke, rostálás, 1983. XI. 12, PA.; Bakonyszücs: Kőris-hegy, 600 m, Daphno-Fagetum sylvaticae, korhadt bükkből, 1992. IV. 18, ÁL.; Dudar, szalmakazal alól rostálva, 1978. II. 25, PA.; Eplény, tölgyfa tövéből rostálva, 1977. XII. 5, PA. és RL; Fenyőfő: Kék-hegy, rostálás, 1982. XI. 1, PA. és RL; Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD.; Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, rostálás, 1983. I. 15, PA.; Olaszfalu, rostálás, 1981. II. 7, PA. és RL; Porva, 1954. III, LR. (Tóth 1985); Porva, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD. 11.3. Balinka, rostálás, 1982. I. 10, PA. és RL; Balinka: Gaja, rostálás, 1981. I. 3, PA. és RL; Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1985); Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA.