Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

11.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót, erdő, talajcsapdázás, 2000. XI. 2, 2001. IV. 6, KCs.; Bakonygyirót: Sertéstói-dűlö, almáskert, talajcsapdázás, 2000. VII. 27, 2001. VI. 22, KCs.; Szápár, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RI. Megtalálható a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. Erdős területeken gya­kori (a hegyvidék magasabb régióiban ritkább), erdőtlen vidékeken szórványosan for­dul elő. A sötét, hűvös, vizes-nedves élőhelyeket kerüli; leginkább üde-száraz erdőkben, néha nedves-üde gyepekben található. Bomló növényi anyagokon (pl. avarban, hangya­fészkek törmelékében, komposztban, rothadó növényi maradványokon, trágyában, el­vétve istállók alomjában, víz által partra sodort uszadékban), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Heterothops niger Kraatz, 1868 - fekete egérholyva 1.1. Kővágóörs: Kornyi-tó, ürgelyukból, 1982. III. 29, PA.; Mindszentkálla: Öreg­hegy, 1992. V. 13-18, 1993. IV. 18, RL; Pécsely: Körtvélyes, 1979. IV. 14, RL; Tihany, 1983. IV. 17, PA. 1.2. Veszprém: Tekeres-völgy, 1978. II. 25, Spl. és WT. Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. Külön­böző gyeptársulásokban (réteken, nedves legelőkön, száraz pusztagyepekben, száraz le­gelőkön stb.) sokfelé előfordul - néha erdőkben is megtalálható -, de sehol sem gyakori. Kisemlősök (pl. Citellus, Microtus, Mus, Talpa) fészkében és föld alatti járataiban él, el­vétve azonban a szabadban is fellelhető. Xantholininae (Erichson, 1839) - rovátkásholyvák Othiini (Thomson, 1859) [Atrecini Hatch, 1957] - avarholyvák Othius laeviusculus Stephens, 1833 - barna avarholyva 1.3. Keszthely (Tóth 1989); Keszthely, GyJ. (Tóth 1985). II.2. Zirc (Tóth 1989); Zirc, LF. (Tóth 1985). II.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 2000. VIII. 24, KCs.; Pápa: Kalapács-ér, égerliget, 1972. V. 23, TS. A magasabb hegyvidék erdős tájainak jellemző állata, a hűvös, csapadékos éghajlatú vidékeken azonban az alacsonyabb régiókba is leereszkedik. Magyarországon biztosan a Kőszegi-hegységből és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Budai-hegység) ismert, de van egy (megerősítendő) lelőhelyadatunk a Somogyi-dombság területéről (Siófok) is. Rendszerint vizes-nedves erdőkben (pl. égerligetekben, égeres mocsárerdőkben) akad­hatunk rá, néha azonban megtalálható mocsarak, lápok, rétek, nedves legelők stb. idő­szakosan felázott, elöntött talajain is. Bomló növényi anyagokon (pl. avarban, korhadó fában, víz által partra sodort uszadékban), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Othius punctulatus (Goeze, 1777) [Paederus fulvipennis Fabricius, 1793] - nagy avarholyva 1.1. Balatoncsicsó: Erdészlak, 1977. V. 22, RL; Csopak: Nosztori-völgy, talajcsapdá­zás, 1976. V. 6-25, 1976. VI. 5-30, BaJ.; Kapolcs: Kálomisz-tó, 1969. V. 7, PaJ.; Pé­csely, rostálás, 1982. III. 29, PA. és RL; Pécsely: Körtvélyes, 1977. IV. 3, RL; Tihany, 1964. V. 31, TL. (Tóth 1985). 1.2. Veszprém: Tekeres-völgy, 1977. IV. 24, 1977. XI. 27, Spl. és WT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom