Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

cseres kocsányos tölgyesek, mészkerülő erdeifenyvesek ritkás állományai, de megtalálható homoki fenyéreken, elvétve vágásokon, sőt kivételesen lápokban, láperdőkben stb. is. Bomló növényi anyagok között (avarban, fűgyökerek között, hangyafészkek törmelékében, esetleg gombák rothadó termőtestén stb.) fordul elő. Quedius (Raphirus) nitipennis (Stephens, 1833) [Staphylinus attenuatus auct, nec Gravenhorst, 1802; S. quadripunctatus Zetterstedt, 1828; Raphirus nitipennnis Stephens, 1833 [sic!]; R. nitipennis Stephens, 1833] - kecses mohaholyva I. 2. Vilonya: Külső-hegy, sziklagyep, talajcsapdázás, 2000. V. 25-VI. 8, KCs. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain, de sehol sem gyakori. Elsősorban vizes, nedves és üde gyepekben él, néha azonban előfordul erdőkben, illetve szárazabb élőhelyeken is. Bomló, nedves növényi anyagokon (avarban, fűgyökerek között, szénatörmelékben stb.) található. Quedius (Raphirus) ochropterus Erichson, 1840 - hegyi mohaholyva II. 2. Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1975. IX. 11-X. 13, TL. (Tóth 1985). IIA Ugod, 1978. III. 19, PA. (Tóth 1985). A hűvös, csapadékos éghajlatú erdős tájak, magashegységek jellemző faja. Nálunk csak a Dunántúl hegyvidékeiről (Kőszegi-hegység, Mecsek, Bakony) ismert. A hegyvidéki erdők felső régióiban (a törpefenyvesek, a lucosok és a magashegységi bükkösök övében) helyenként elég gyakori, az alacsonyabb területeken azonban már csak elvétve található. A nedves-üde erdők jellemző állata, előfordul azonban vizes-nedves erdőkben, cserjésekben, vágásokon, vizes, nedves és üde gyepekben is. Bomló növényi anyagokon él; legtöbbször avarban, gombák rothadó termőtestén, kövek, fadarabok alatt, rothadó növényi maradványokon stb. akadhatunk rá. Quedius (Raphirus) picipes (Mannerheim, 1830) - avarlakó mohaholyva I. 2. Veszprém: Tekéres-vöÍgy, 1977. X. 23, Spl. és WT. II. 2. Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. VII. 23-IX. 5, 1976. IX. 3-X. 11, 1978. VIII. 14-IX. 27, 1979. V. 25-VII. 12, TL.; Hárskút: Ráktanya, felhagyott almáskert, 2003. IX. 30-XI. 16, KCs.; Hárskút: Ráktanya, felhagyott almáskert, talajcsapdázás, 2003. IX. 30, KCs. II.6. Várgesztes, 1978. IV. 9, PA. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója. Elsősorban zárt erdőkben él, elvétve azonban nedves-üde gyepekben is előfordul. Az Alföldön és a Kisalföldön többnyire csak a nagyobb folyók mentén, nedvesebb erdőkben (pl. tölgy-kőris-szil ligetekben, gyertyános kocsányos tölgyesekben) található szórványosan. Bomló növényi anyagokon fordul elő; legtöbbször avarban, gombák rothadó termötestén, kövek, fadarabok alatt, rothadó növényi maradványokon stb. akadhatunk rá. Quedius (Raphirus) semiobscurus (Marsham, 1802) - sárgalábú mohaholyva 1.1. Balatonfüred: Kéki-völgy, sztyepprét, talajcsapdázás, 2000. VI. 13-VII. 12, 2000. VIII. 16-IX. 14, HB. és KCs.; Balatonfüred: Kéki-völgy, sztyepprét, talajcsapdázás, 2000. X. 18, KCs.; Tihany: Külső-tó, talajcsapdázás, 2000. VIII. 2-IX. 14, KCs.; Tihany: Külső-tó, szőlő, talajcsapdázás, 2001. X. 21, KCs. 1.2. Liter: Mogyorós-hegy, lejtösztyepp, talajcsapdázás, 1997. VI. 25-VII. 9, KCs.; Liter: Mogyorós-hegy, sziklagyep, talajcsapdázás, 1996. V. 15, 1996. VIII. 24-X. 7, KCs. H 5