Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt stb.) él, néha azonban dögön, rothadó növényi maradványokon stb. is megtalálható. Quedius (Microsaurus) maurus (C. R. Sahlberg, 1830) - szénfekete mohaholyva II.2. Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1978. VI. 9-IX. 27, TL.; Fenyőfő: Kék-hegy, 300 m, Aegopodio-Alnetum glutinosae, fakéreg alól, 1991. V. 5, ÁL.; Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, Talpa europaea dögről egyelve, 1965. V. 25-31, PaJ. A hegyvidék jellemző állata, országunk hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú nyugati, délnyugati, illetve északkeleti felében azonban megtalálható az alacsonyabb régiókban is. Vizes, nedves és üde erdőkben (hegyvidéki égerligetekben, bükkösökben, szurdokerdőkben, lucosokban, ritkábban gyertyános tölgyesekben stb.) él. Nedvességigényes; árnyék-, illetve sötétségkedvelő. Nedves, bomló szerves anyagokon (avarban, dögön, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, gombák rothadó termőtestén, rothadó növényi maradványokon stb.) található. Elvétve hangyafészkek törmelékében, madarak és emlősök fészkében stb. is előfordul. [Quedius (Microsaurus) mesomelinus (Marsham, 1802) [Staphylinus fuscipennis auct, nec Block, 1799] - üregi mohaholyva] II.2. Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. X. 11-XI. 9, 1978. VI. 9-IX. 27, TL. (Tóth 1985). Magyarországon a Bükkből, az Aggteleki-karsztról és a Zempléni-hegységből mutatták ki, valószínű azonban, hogy az Északi-középhegységben másutt is megtalálható. Az Aggteleki-karszton elég gyakori, a Bükkből és a Zempléni-hegységből azonban eddig mindössze néhány példánya került elő. (Az Alföldön, a Kisalföldön, illetve a Dunántúlon ez a faj szinte bizonyosan nem fordul elő. A Bakonyból közölt adatai a nagyon hasonló Quedius skoraszewskyi fajra vonatkoznak.) A hűvös, csapadékos hegyvidéki éghajlatot, a sötét, nedves környezetet kedveli. Jellegzetes erdei állat; elsősorban a nedves-üde erdők (bükkösök, szurdokerdők, gyertyános tölgyesek stb.) lakója, másutt csak véletlenszerűen fordul elő. Bomló szerves anyagokon (pl. dögön, gombák rothadó termőtestén, korhadó fában, nedves avarban, rothadó növényi maradványokon, trágyában), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Szívesen húzódik be üregekbe, barlangokba is, ahol denevérek tetemén, denevérguanón, emberi ürüléken stb. található. Quedius (Microsaurus) microps Gravenhorst, 1847 - vaksi mohaholyva -. Vértes (Tóth 1984). Szórványosan fordul elő a hegyvidék és a dombvidék zárt erdeiben. Elvétve a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú síksági tájak (pl. a Bodrogköz, Szigetköz) ártéri erdeiben is megtalálható. Elhalt lombosfák odvában, korhadékában és leváló kérge alatt, farontó rovarok járataiban stb. él. Ritkábban előfordul hangyák (Lasius fajok) társaságában, madarak és emlősök fészkében, elvétve gombák rothadó termőtestén stb. is. Quedius (Microsaurus) ochripennis (Ménétries, 1832) - vörösszárnyú mohaholyva 1.1. Balatonfüred, camping, Malaise-csapda, 1973. VII. 5, TS.; Felsőörs: Malomvölgy, talajcsapdázás, 2000. VII. 12—VIII. 16, HB. és KCs.; Kővágóörs: Kornyi-tó, ürgelyukból, 1982. III. 29, PA. 1.2. Veszprém, 1954. IV, MaM.; Vilonya: Külső-hegy, sziklagyep, talajcsapdázás, 1997. X. 15-29, KCs.