Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

I. 3. Cserszegtomaj, 1973. X. 6, TS. ILI. Szentgál, 2001. VI. 18, KoE.; Úrkút: Zsófiapuszta, 2001. VI. 16, KoE. II. 2. Bakonybél, pincéből, 1973. XI. 14, TS. II.3. Várpalota: Inota, 1965. VII. 10, SzK. IIA Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 1998. X. 19, KCs.; Döbrönte, 1982. X. 24, TS.; Pápateszér: Zsörk, 1973. V. 29, BaJ. II.6. Csákberény: Bucka, sziklagyep, talajcsapdázás, 2003. IX. 23-XII. 14, KCs.; Csákberény: Csípő, 200 m, Chrysopogono-Caricetum humilis, ürgelyukból, 1992. IV. 19, ÁL. Az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság lakója, az Alföld és a Kisalföld erdőtlen vidékein azonban ritka vagy hiányzik. Melegkedvelő faj, más ökológiai tényezőkkel szemben azonban meglehetősen közömbösen viselkedik. Nedves, üde és száraz élőhelyeken - gyepekben és erdőkben - egyaránt előfordul. Általában bomló növényi anyagokon (pl. egérjárta avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, szalmaés szénakazlak alján), kisemlősök (pl. Cricetus, Microtus, Mus, Talpa) föld alatti fészkébenjárataiban stb. található. Quedius (Microsaurus) scitus (Gravenhorst, 1806) [Staphylinus analis Fabricius, 1787] - vöröses mohaholyva I. 3. Zalaszántó: Tátika, 1965. IX. 17, TL. (Tóth 1985). ILI. Ajka: Szőke-kút, 1979. III. 11, RI. Előfordul a hegyvidék, a dombvidék és a síkság zárt erdeiben. Általában gombák termőtestén, gombásodó növényi anyagokon (avarban, elhalt fák vörösen korhadó anyagában és leváló kérge alatt stb.) található. Quedius (Microsaurus) skoraszewskyi Korge, 1961 [Staphylinus mesomelinus auct, nec Marsham, 1802] - erdei mohaholyva II. 2. Bakonyjákó: Pénz-lyuk, 1989. I. 6, PA.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. X. 11—XI. 9, TL.; Porva: Szépalmapuszta, 1988. VI. 11, RL A hegyvidék, a dombvidék és a síkság zárt erdeinek lakója, az Alföldön és a Kisalföldön azonban jobbára csak a nagyobb folyók ligeteiben fordul elő igen szórványosan. A nedves-üde erdők (bükkösök, szurdokerdők, gyertyános tölgyesek stb.) jellemző állata, megtalálható azonban ligeterdőkben, elvétve száraz tölgyesekben stb. is. A sötét, hűvös, nedves környezetet kedveli. Bomló szerves anyagokon (elhalt fák gombás kérge alatt, gombák rothadó termőtestén, komposztban, korhadó fatörzsekben, tuskókban, kövek, fadarabok alatt, nedves avarban, rothadó növényi maradványokon, trágyában stb.) él. Szívesen húzódik be üregekbe, barlangokba is, ahol denevérguanón, denevérek tetemén, emberi ürüléken stb. található. Elvétve emlősök fészkében, istállók alomjában, pincékben stb. is előfordul. Quedius (Microsaurus) truncicola Fairmaire et Laboulbène, 1856 [Staphylinus ventralis Aragona, 1830, nec Gravenhorst, 1802] - barnás mohaholyva I. 1. Tihany, 1965. IV. 16, TL. (Tóth 1968). II. 2. Porva: Szépalmapuszta, 1976. VII. 12, BaJ.; Zirc (Kuthy 1897; Tóth 1984); Zirc, 1886., PáJ. (Tóth 1985).