Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Philonthus (Paralionthus) punctus (Gravenhorst, 1802) - sokpontos ganajholyva 1.1. Balatonszőlős, tsz melletti tó, 1998. V. 28, KCs.; Tihany, 1935, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1985); Tihany, 1936. VII, EG. (Székessy 19436; Tóth 1985); Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Székessy 19436; Tóth 1985). 1.2. Liter: Bendola-patak, 1996. IV. 23, KCs. 1.3. Gyenesdiás, nádas, lámpafényre repült, 1949. VII. 12-28, KZ. (Tóth 1985); Keszthely, HG. (Tóth 1985). 11.2. Zirc, LF. (Tóth 1985). 11.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VII. 5, 1999. VIII. 17, 2001. VII. 7, 2001. VII. 10, 2001. VII. 14, 2002. VI. 14, 2002. IX. 26, SzCs. VI. Csákvár: Csíkvarsai-rét, 1996. V. 18, KCs. A hegyvidéken nagyon ritka (csak az alacsonyabb régiókban található), a dombvidéken szórványosan fordul elő, a síkságon elterjedt és gyakori. Többnyire kiterjedtebb állóvizek, holtágak, tavak partján (ritkán folyóvizek mentén), pangóvizes (friss vízzel legfeljebb csak időnként elöntött), iszapos, agyagos vagy tőzeges, sűrű növényzettel benőtt talajokon (mocsarakban, lápokban, nedves réteken, nedves legelőkön stb.) fordul elő. Elvétve vizes-nedves erdőkben is ráakadhatunk. Rendszerint vizes-nedves növényi törmelékben található. Rabigus pullus (Nordmann, 1837) - szurkoshátú ganajholyva II.2. Zirc, LF. (Tóth 1985). Elterjedt az erdős puszták övében, az alföldekkel határos alacsonyabb hegyvidéki és dombsági tájakon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön. A meleg, száraz éghajlatú vidékek jellemző állata. Változó vízjárású - tavasszal és ősszel vizes-nedves, nyáron azonban kiszáradó - élőhelyeken (pl. egykori árterületeken, sekély tavak, pocsolyák gyér növényzettel benőtt homokos-iszapos partján és szárazodó medrében, réteken, szikeseken, nedves legelőkön) fordul elő. Fűgyökerek között, kövek, fadarabok stb. alatt, szárazodó trágyában, szénatörmelékben stb. él. Gabrius breviventer (Sperk, 1835) [Philonthus coxalus Hochhuth, 1872; Gabrius pennatus Sharp, 1910] - berki ganajholyva 1.1. Kapolcs: Kálomisz-tó, 1971. VII. 9, TL. 1.3. Keszthely, búzaföld, talajcsapdázás, 1995. V. 2-27, SZs. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója, az Alföldön és a Kisalföldön azonban csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók árterületén ismert néhány lelőhelye. Árnyas, párás, időnként friss vízzel elöntött élőhelyeken, többnyire ligeterdőkben található, előfordul azonban mocsarakban, lápokban, láperdőkben stb. is. Vizes-nedves növényi törmelékben (avarban, korhadt fában, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. [Gabrius exspectatus Smetana, 1952 - magashegyi ganajholyva] -. Vértes (Tóth 1984). Hazánkban egyelőre csak a Bükkből és a Zempléni-hegységből ismerjük, előkerülésére azonban minden bizonnyal másutt is számíthatunk (legvalószínűbben az Északiközéphegység magasabb régióiban). Tóth (1984) a Bükkből és a Vértesből említi, adatai azonban téves meghatározáson alapulnak (a bizonyító példányok a Gabrius splendidulus fajt képviselik). Nedves-üde erdőkben, elsősorban magashegységi bükkösökben, szurdokerdőkben stb. él. Rendszerint elhalt lombosfák (pl. Acerpseudoplatanus, Fagus