Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

források szerint azonban komposztban, rothadó növényi maradványokon, szárazodó trá­gyában is fellelhető. Philonthus (Bisnius) viridipennis Fauvel, 1875 - alföldi ganajholyva 1.1. Tihany, Smetana (Tóth 1985); Tihany, 1930. VIII. (Smetana 1955). 1.3. Gyenesdiás (Tóth 1984); Gyenesdiás, fenyves erdő, lámpafényre repült, 1949. VII. 12-28., KZ. (Tóth 1985). Az erdős puszták övében, az alföldekkel határos alacsonyabb hegyvidéki és domb­sági tájakon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön fordul elő igen szórványosan. A meleg, száraz éghajlatú vidékek jellemző állata. Mindenütt rendkívül ritka. Álló- és folyóvizek partján - legtöbbször friss vízzel átitatott vagy időnként friss vízzel öntözött nyers üle­dékeken és hordalékokon - akadhatunk rá. Kövek, kavicsok között, vizes-nedves növé­nyi törmelékben, víz által partra sodort uszadékban stb. található. Philonthus (Spatulonthus) coprophilus Jarrige, 1949 [Philonthus longicornis var. rubromaculatus Bernhauer, 1915, nec Blanchard, 1842] - szegélyesszárnyú ganaj­holyva 1.1. Tihany: Külső-tó, 1972. VII. 12., TS. ILI. Veszprém: Csatár-hegy, 1957. VI. 4, PaJ. Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. A szá­raz gyepek, száraz legelők jellemző faja; elvétve megtalálható nedves-üde gyepekben is. Erdőkben legfeljebb véletlenszerűen fordul elő. Főleg szárazodó trágyában él, de ritkán komposztban, rothadó növényi maradványokon stb. is fellelhető. Philonthus (Spatulonthus) longicornis Stephens, 1832 - sárgacsípőjű ganaj­holyva 1.2. Sóly (Kuthy 1897). IIA Ugod, 1963. V. 29., PaJ. A hegyvidéken és a dombvidéken elterjedt (bár gyakorinak itt sem mondható), a síkságon csupán néhány lelőhelye ismert. Az erdős vidékek nedves-üde gyepjeinek jel­lemző állata; nagyobb számban többnyire legelőkön gyűjthető. Szárazodó trágyában él, de néha dögön, istállók alomjában, komposztban, madarak fészkében, rothadó növényi maradványokon stb. is előfordul. Philonthus (Spatulonthus) parvicornis (Gravenhorst, 1802) [Staphylinus agilis Gravenhorst, 1806] - rövidcsápú ganajholyva ILI. Úrkút, 1979. IV. 16, RL; Úrkút: Zsófiapuszta, 1979. IV. 15, RL; Veszprém: Csa­tár-hegy, 1957. VII. 4, PaJ. II.6. Csákberény: Csípő, 200 m, Cynodonto-Festucetum pseudovinae, juhtrágyából, 1994. III. 31, ÁL. Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon; a magasabb régiókban ritka, az alacsonyabb területeken gyakori. Nedves, üde és száraz gyepekben egyaránt megta­lálható, nagyobb számban azonban csak legelőkön gyűjthető. Erdőkben legfeljebb vélet­lenszerűen fordul elő. Főleg szárazodó trágyában él, néha azonban dögön, komposztban, rothadó növényi maradványokon stb. is előfordul. Philonthus (Paragabrius) fumarius (Gravenhorst, 1806) - kormos ganajholyva 1.1. Balatonszőlős, tsz melletti tó, 1998. V 28, KCs.; Tihany, 1939. IV. 15, KZ. és SzV. (Tóth 1985); Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Tóth 1985); Tihany: Külső-tó, talajcsapdá­zás, 2000. VIL 24-VIII. 2, 2000. VIII. 2-IX. 14, KCs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom