Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

posztban, rothadó növényi maradványokon, szárazodó trágyában, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Proteinus laevigatus Hochhuth, 1872 [Omalium macropterum auct., nec Gravenhorst, 1806; Proteinus macropterus var.fallax Mulsant et Rey, 1878; Pteronius serrifer Muona, 1977] - domború sutaholyva -. Bakony, WF. (Tóth 1980). I. 2. Veszprém (Székessy 1938a); Veszprém, 1904., KaE. (Tóth 1980). II. 2. Bakonybél (Székessy 1938a); Bakonybél, WF. (Tóth 1980); Eplény, rostálás, 1982. 111. 6., PA. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója, a síkságon azonban jobbára csak a csapadékosabb éghajlatú vidékeken, illetve a nagyobb folyók árterületén fordul elő szórványosan. Környezeti igénye és életmódja a Proteinus brachypterus fajéhoz hasonló. Proteinus ovális Stephens, 1834 - széles sutaholyva 1.1. Gyulakeszi: Csobánc, Quercetum petraeae-cerris, 1995. IV. 30., HH. (Horváth 1998); Tihany, 1939. IV. 10., JS (Tóth 1980; Horváth 1998); Tihany, 1939. IV. 15., SzV. (Tóth 1980). 1.2. Veszprém, 1936. IV. 10., KZ. (Tóth 1980). 1.3. Balatongyörök: Pad-kői-erdő, Quercetum pubescentis-cerris [Vicio-Quercetum pubescentis], 1995. X. 3., HH. (Horváth 1998); Zalaszántó: Tátika, bükkfakéreg alól, 1953. IX. 13., KZ. (Tóth 1980; Horváth 1998). 11.3. Balinka: Kisgyónbánya, rothadó káposzta alól rostálva, 1989. IV. 3., PA. 11.4. Bakonypölöske, 1955. III, LR. (Tóth 1980). II.6. Várgesztes, 1978. IV. 9, PA. Megtalálható a hegyvidéki, a dombvidéki és a síksági erdős tájakon, a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú területeken azonban szórványosan fordul elő. Nedves, üde és száraz erdőkben - nedvesebb, párásabb környezetben fátlan élőhelyeken is - egyaránt ráakadhatunk. Bomló szerves anyagokon (avarban, dögön, fák kifolyó nedvén, gombák rothadó termőtestén, guanón, hangyafészkek gombás törmelékében, komposztban, rothadó növényi maradványokon, szárazodó trágyában, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Micropeplinae (Leach, 1815) - bordásholyvák Micropeplus fulvus Erichson, 1840 - kis bordásholyva II. 1. Nagyvázsony (Hopffgarten 1876; Kuthy 1897; Székessy 1938a; Tóth 1980). 11.2. Eplény, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. és RI. 11.3. Fehérvárcsurgó (Székessy 1938a); Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidék és a dombvidék meleg, száraz lejtőin. Szórványosan az Alföld és a Kisalföld erdős vidékein is megtalálható. Elsősorban zárt erdőkben (kiváltképpen üde-száraz tölgyesekben) fordul elő, de ráakadhatunk bokorerdőkben, cserjésekben, vágásokon, néha üde-száraz gyepekben is. Avarban és más növényi eredetű törmelékben él.