Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Micropeplus marietti Jacquelin du Val, 1857 [Nitidula staphylinoides auct., nec Marsham, 1802] - közönséges bordásholyva 1.1. Tihany (Székessy 1936, 1938a); Tihany, 1934. V. 23., SzV. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998). 1.2. Sóly (Székessy 1938a); Sóly, BiL. (Tóth 1980). 11.2. Eplény, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5., PA. és RL; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1975. XII. 9-1976. IV. 9., TL. 11.3. Fehérvárcsurgó (Székessy 1938a); Fehérvárcsurgó, moha alól, 1923. XI. 8., BiL. (Tóth 1980); Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Zárt erdőkben, különösen tölgyesekben gyakori; elvétve gyepekben is előfordul. Avarban és más növényi eredetű törmelékben él. Micropeplus porcatus (Paykull, 1789) - érdes bordásholyva [bordás holyvácska] -. Bakony, WF. (Tóth 1980). 1.1. Tapolca: Szent György hegy, Quercetum petraeae-cerris, 1994. VII. 6, HH. (Horváth 1998); Tihany, 1940. V. 25., SzV. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998). 1.2. Sóly (Kuthy 1897; Székessy 1938a). 1.3. Balatonederics (Székessy 1938a); Balatonederics, GyJ. (Tóth 1980); Balatonederics, 1904. IV. 3, EF. (Tóth 1980; Horváth 1998). 11.2. Bakonybél (Székessy 1938a; Tóth 1980); Farkasgyepű (Székessy 1938a); Farkasgyepű, MiO. (Tóth 1980). 11.3. Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1980). Szórványosan fordul elő a zárt erdők övében, az alacsonyabb hegyvidéki régiókban, a dombvidéken és a síkságon. Az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók árterületén ismert egy-két lelőhelye. Elsősorban nedves-üde erdők lakója, megtalálható azonban vizes-nedves, illetve üde-száraz erdőkben, néha nedves-üde gyepekben is. Bomló növényi anyagokon (avarban, elhalt fák nedves korhadékában stb.) él. [Micropeplus staphylinoides (Marsham, 1802) - vöröses bordásholyva] II.3. Bodajk, LF. (Tóth 1980); Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1980). Ez a faj elsősorban Nyugat- és Délnyugat-Európa lakója, elterjedési területe azonban eléri a Kárpát-medence nyugati peremvidékeit is. Faunaterületünkön Ausztriában (a Kőszegi-hegységben és a Lajta-hegységben) gyűjtötték. Előkerülésére valószínűleg Magyarországon is számíthatunk. Környezeti igénye és életmódja az előző fajéhoz hasonló. Bodajkról és Várpalotáról közölt adata, csakúgy mint a hazánk területéről közölt adatok többsége, minden bizonnyal a Micropeplus marietti fajra vonatkozik, és a Nitidula staphylinoides név téves alkalmazására vezethető vissza. Micropeplus tesserula Curtis, 1828 - fényes bordásholyva 1.1. Gyulakeszi: Csobánc, Quercetum petraeae-cerris, 1995. V. 11, HH. (Horváth 1998). Valószínűleg az alacsonyabb hegyvidék és a dombvidék erdős tájain honos, hazai elterjedéséről azonban egyelőre keveset tudunk. Csupán egy-egy példánya került elő a Dunántúl dombvidékeiről (Bárdudvarnok: Lipótfa; Siófok), illetve a Balaton-felvidékről.