Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

A hegyvidék magasabb régióinak jellemző faja, az alacsonyabb területeken csak elvétve fordul elő. Rendszerint a bükkösök, ritkábban a gyertyános tölgyesek övének nedves-üde erdeiben akadhatunk rá, de néha gyepekben is megtalálható. Bomló szerves anyagokon (avarban, dögön, gombák rothadó termőtestén, guanón, rothadó növényi maradványokon, szárazodó trágyában stb.) él. A szabadban elég ritka; legtöbbször denevérlakta barlangokban, emlősök (Meies, Mus, Oryctolagus, Talpa, Vulpes stb.) fészkében és föld alatti járataiban található. Phyllodrepa (Phyllodrepa) floralis (Paykull, 1789) [Staphylinus rufipes Fabricius, 1793, nec Linnaeus, 1758] - virágkedvelő barázdásholyva 1.1. Balatonfüred, 1973. V. 29., Kel. (Tóth 1980; Horváth 1998); Balatonfüred, Malaise-csapda, 1973. V. 29., Kel.; Kapolcs: Kálomisz-tó, 1968. V. 7., PaJ.; Kisapáti: Szent György hegy, 1998. IV. 26., KCs. I. 3. Balatongyörök: Pad-kői-erdő, Quercetum pubescentis-cerris [Vicio-Quercetum pubescentis], 1995. VI. 30., HH. (Horváth 1998); Keszthely, 2000. V. 25., KoE.; Zalaszántó: Tátika, avarból rostálva, 1953. IX. 13., KZ. (Tóth 1980; Horváth 1998). II. 2. Csesznek: Kő-árok, gombás gallyakról kopogtatva, 1979. V. 22., SzD.; Fenyőfő: Kék-hegy, 1983. V. 14., PA. 11.3. Tés: Hegyes-berek, 1980. V. 25, RI. 11.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 2000. VI. 1, KCs.; Fenyőfő, 1986. IV. 26, PA. II.6. Szár (Székessy 19386). Előfordul a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Inkább erdei állat, de fás és fátlan élőhelyeken egyaránt megtalálható (mindenütt elsősorban nedves-üde, árnyas, párás környezetben: nedves és üde réteken, erdőszéleken, vágások cserjés és lágyszárú növényzetén, nedves-üde erdőkben stb.). Néha üregekbe, barlangokba is behúzódik. Különböző fák, cserjék és lágyszárú növények (pl. Cerasus avium, Crataegus monogyna, C. oxyacantha, Primula veris, Prunus spinosa, Salix caprea, Sorbus aria, S. aucuparia, S. torminalis, Spiraea media) virágján, és mindenféle bomló szerves anyagon (avarban, fakéreg alatt, fák kifolyó nedvén, guanón, istállók alomjában, madarak és emlősök fészkében, rothadó növényi maradványokon, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Phyllodrepa (Phyllodrepa) melanocephala (Fabricius, 1787) [Staphylinus melonocephalus Fourcroy, 1785] - vöröses barázdásholyva -. Bakony, WF. (Tóth 1980). I. 3. Zalaszántó: Tátika, 1954. V, LR. (Tóth 1980); Zalaszántó: Tátika, avarból rostálva, 1953. IX. 13, KZ. (Tóth 1980; Horváth 1998). II. 3. Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1980). A hegyvidék és a dombvidék zárt erdeinek lakója, hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú tájakon azonban helyenként - elsősorban ártéri erdőkben - a síkságon is előfordul. Avarban, elhalt lombosfák leváló kérge alatt, fák kifolyó nedvén, gombák rothadó termőtestén, madarak fészkében stb. él. Elvétve virágzó fákon, cserjéken is megtalálható. Phyllodrepa (Phyllodrepa) Salicis (Gyllenhal, 1810) - cserjelakó barázdásholyva II.2. Bakonyszücs: Kőris-hegy, 1973. X. 21, TS.