Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója. Elsősorban nedves-üde élőhelyeken, árnyas, párás környezetben fordul elő; erdőkben, ritkábban gyepekben is megtalálható. Különböző fák és cserjék (pl. Crataegus monogyna, C. oxyacantha, Prunus spinosa, Salix caprea) virágján, avarban, lombosfák (ritkán tűlevelűek) korhadékában és leváló kérge alatt, madarak és emlősök fészkében stb. él. Phyllodrepa (Dropephylla) ioptera (Stephens, 1834) - fénylő barázdásholyva 11.2. Zirc, LF. (Tóth 1980). 11.3. Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1980). Szórványosan fordul elő a zárt erdők övében, az alacsonyabb hegyvidéki régiókban, a dombvidéken és a síkságon. Az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók árterületén ismert néhány lelőhelye. Mindenekelőtt nedves-üde erdők lakója, megtalálható azonban vizes-nedves, illetve üde-száraz erdőkben, néha nedves-üde gyepekben is. Különböző fák és cserjék (pl. Cerasus avium, Prunus spinosa) virágján, avarban, lombosfák (Fagus, Populus, Quercus, Salix stb.) - elvétve tűlevelűek (Abies) - korhadékában és leváló kérge alatt stb. él. Néha fák kifolyó nedvén, korhadó taplókon, gombás avarban stb. is fellelhető. Hapalaraea pygmaea (Paykull, 1800) [Staphylinus pygmaeus Paykull, 1800, nec Villers, 1789; Omalium ulmi Motschulsky, 1857] - szurdoklakó barázdásholyva II.1. Nagyvázsony (Hopffgarten 1876; Kuthy 1897; Székessy 19386; Tóth 1980). II.3. Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1980). II.6. Szár: Fáni-völgy, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, Laetiporus sulphureus-ról, 1996. VI. 6., ÁL. Előfordul a hegyvidéken és a dombvidéken, a bükkösök (különösen a magashegységi bükkösök), ritkábban a gyertyános tölgyesek övének nedves-üde erdeiben. Vizesnedves erdőkben, gyertyános égerligetekben stb. is megtalálható. A hűvös, nedves éghajlatot, az árnyas, párás környezetet, a háborítatlan öreg erdőket kedveli. Elhalt lombosfák (pl. Acer, Alnus, Carpinus, Fagus, Fraxinus, Quercus, Ulmus) gombás tuskóján, törzsén és leváló kérge alatt, gombák termőtestén, gombás avarban stb. él. Néha madarak és emlősök fészkében, kivételesen virágzó fákon, cserjéken is előfordul. Acrolocha minuta (Olivier, 1795) [Omalium striatum Gravenhorst, 1802] - apró barázdásholyva -. Bakony, WF. (Tóth 1980). 1.2. Sóly (Székessy 19386); Sóly, BiL. (Tóth 1976, 1980). 1.3. Balatonederics, GyJ. (Tóth 1976, 1980; Horváth 1998). Szórványosan fordul elő a zárt erdők övében, az alacsonyabb hegyvidéki régiókban, a dombvidéken és a síkságon. Az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) jobbára csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók árterületén található. Zárt erdőkben, elsősorban tölgyesekben él, nedvesebb, párásabb környezetben azonban néha gyepekben is fellelhető. Bomló növényi anyagokon (avarban, gombák rothadó termőtestén, hangyafészkek törmelékében, komposztban, rothadó növényi maradványokon, szárazodó trágyában, szénatörmelékben stb.) él. Acrulia inflata (Gyllenhal, 1813) - pufók barázdásholyva II. 1. Nagyvázsony: Kab-hegy, 1982. IV. 25., PA.