Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

kedveli, de a vízi, illetve a szélsőségesen száraz élőhelyek kivételével csaknem mindenütt megtalálható. Trágyában tömegesen fordul elö, de mindenféle bomló szerves anyagon (avarban, dögön, elhalt fák gombás tuskóján, törzsén és leváló kérge alatt, gombák rothadó termötestén, komposztban, madarak fészkében, rothadó növényi maradványokon, víz által partra sodort uszadékban stb.) is gyakori. Anotylus (Oxytelops) tetratoma (Czwalina, 1870) [Oxytelus simplex Pandellé, 1867, nec Motschulsky, 1859] - barázdás korhóholyva -. Bakony (Makranczy 1998); Vértes (Makranczy 1998). 1.1. Köveskál: Felső-erdő, Quercetum pubescentis-cerris [Vicio-Quercetum pubescentis], 1995. VIII. 13., HH. (Horváth 1998). 11.1. Tapolca: Hegyesdi vár, Quercetum petraeae-cerris, 1996. VIII. 14., HH. (Horváth 1998). [1.2. Zirc (Székessy 1939Í/); Zirc, PáJ. (Tóth 1980). 11.6. Csákvár, rostálás, 1961. V. 16., EYS. (Tóth 1980); Csákvár, rostálás, 1961. V. 16., KMÉ és TRZs. (Tóth 1980); Csákvár: Hajdú-vágás, 1961. VI. 20-27., MF. (Tóth 1980); Csákvár: Hajdú-vágás, húscsapda, 1961. VI. 27, KMÉ. (Tóth 1980); Várgesztes, 1961. IV. 11, EYS. (Tóth 1980). A hegyvidék és a dombvidék zárt erdeinek jellemző állata. A síkságon ritka, az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók árterületén (pl. a Szigetközben) ismert egy-két lelőhelye. Elsősorban nedves-üde erdőkben él, de a magasabb régiókban néha megtalálható nedves-üde gyepekben is. Legtöbbször trágyában, ritkábban dögön vagy gombák rothadó termőtestén, rothadó növényi maradványokon stb. akadhatunk rá. Oxytelus (Oxytelus) laqueatus (Marsham, 1802) [Oxytelus luteipennis Erichson, 1839] - hegyi korhóholyva 1.2. Veszprém, 1954. VI, MaM. (Tóth 1980) [ez az adat az Oxyteluspiceus fajra vonatkozik]. ILI. Nagyvázsony (Hopffgarten 1876; Kuthy 1897; Székessy 1939c; Tóth 1980); Veszprém: Csatár-hegy, 1957. VI. 4, PaJ. (Tóth 1980) [ez az adat az Oxytelus piceus fajra vonatkozik]. 11.2. Bakonybél: Somhegy, 400 m, fénycsapdázás, 1967. VI. 21-30, RL. (Tóth 1980) [ez az adat az Oxytelus piceus fajra vonatkozik]. Elterjedt a hegyvidék és a dombvidék zárt erdeiben, szórványosan előfordul azonban a síkság zárt erdeiben is. Gyakori a bükkösök és a gyertyános tölgyesek övének nedves-üde erdeiben, ritka a tölgyesek övének üde-száraz erdeiben. Vizes-nedves erdőkben (keményfaligetekben) is megtalálható. A magasabb régiókban elvétve nedves-üde gyepekben (hegyi réteken, hegyi legelőkön stb.) is gyűjtötték. Elsősorban trágyában él, de avarban, dögön, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, komposztban, rothadó növényi maradványokon stb. is előfordul. Oxytelus (Oxytelus) migrator Fauvel, 1904 - jövevény korhóholyva 11.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VII. 13, SzCs. Kelet-ázsiai eredetű faj. Hazánkban először a hetvenes évek végén gyűjtötték az Alföldön (Kétegyháza). Azóta már a Kisalföldről, az Aggteleki-karsztról, a Zemplénihegységből is előkerült. Az alacsonyabb hegyvidéki, dombvidéki és síksági tájak lakója.