Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Változó vízjárású (tavasszal és ősszel jó vízellátású, a tenyészidőszak nagyobb részében azonban szárazodó) gyepes élőhelyeken (árterületeken, sekély tavak, pocsolyák partján és szárazodó medrében, réteken, szikeseken, nedves legelőkön stb.) fordul elő. Fűgyökerek között, kövek, fadarabok stb. alatt, szárazodó trágyában, szénatörmelékben stb. él. Oxytelus (Oxytelus) piceus (Linnaeus, 1767) - sárgalábú korhóholyva -. Bakony (Székessy 1939c); Bakony, BE. (Tóth 1980); Bakony, WF. (Tóth 1980). 1.1. Dörgicse, 1978. IX. 7., RL; Pécsely: Körtvélyes, 1979. IV. 14., RL; Tihany (Székessy 1939c); Tihany, 1934. V. 15., 1934. VIII. 1, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998). 1.2. Veszprém, 1954. VI., MaM.; Vilonya, 1978. IX. 9., RL 1.3. Balatonederics (Székessy 1939c; Tóth 1980; Horváth 1998); Csabrendek: Nagytárkánypuszta, 1979. VII. 31., RL; Gyenesdiás, nádas, lámpafényre repült, 1949. VII. 12-28, KZ. (Tóth 1980; Horváth 1998); Tapolca (Rédl 1894; Tóth 1980; Horváth 1998). ILI. Sáska: Agár-tető, 1967. V. 11, PaJ.; Sáska: Agár-tető, 1967. VI. 13, TL.; Veszprém: Csatár-hegy, 1957. VI. 4, PaJ. [1.2. Bakonybél: Gerence, 1973. VII. 1-15, RL.; Bakonybél: Somhegy, 400 m, 1967. V. 23-31, 1967. VI. 10-20, 1967. VI. 21-30, 1967. VII. 20-29, 1967. IX. 1-10, RL.; Bakonybél: Somhegy, 400 m, fénycsapdázás, 1967. VII. 20-31, 1967. VIII. 20-31, RL. (Tóth 1980). 11.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VIII. 20, 1999. IX. 7, 1999. IX. 18, 1999. IX. 20, 2001. VI. 16, 2001. VII. 7, 2001. VII. 14, 2001. VIII. 4, 2001. VIII. 5, 2001. VIII. 6, 2001. VIII. 7, 2001. VIII. 16, 2001. VIII. 17, 2002. VII. 22, SzCs.; Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1980). 11.4. Fenyőfő, legelő, 1980. VII. 13, RL; Fenyőfő, 270 m, 1967. VII. 1-20, RL.; Fenyőfő, 270 m, fénycsapdázás, 1967. VII. 1-15, RL. (Tóth 1980). Elterjedt az alacsonyabb hegyvidéki, a dombvidéki és a síksági tájakon. Leggyakoribb száraz gyepekben, főleg száraz legelőkön. Nedves-üde gyepekben, néha száraz tölgyesekben, cserjésekben, ritkán nedves-üde erdőkben stb. is előfordul. Bomló szerves anyagokon, elsősorban trágyában, ritkábban avarban, dögön, komposztban, rothadó növényi maradványokon stb. él. Oxytelus (Epomotylus) sculptus Gravenhorst, 1806 - ráncos korhóholyva 1.1. Tihany, 1941. V. 15, KZ. és SzV. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998). I. 3. Balatonederics (Székessy 1939c); Balatonederics, GyJ. (Tóth 1980; Horváth 1998); Gyenesdiás, kert, esti csapkodás, 1949. VII. 12-28, KZ. (Tóth 1980; Horváth 1998). ILI. Veszprém: Csatár-hegy, lámpázás, 1997. VIII. 4-6, KCs. [1.2. Olaszfalu, fénycsapdázás, 1976. IX. 2-3, ??; Olaszfalu: Alsóperepuszta, fénycsapdázás, 1977. V. 29, HS. II. 3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VIII. 17, 1999. VIII. 23, 1999. VIII. 29, 1999. IX. 27-28, 2000. V. 12, 2000. V. 14, 2001. VI. 17, 2001. VII. 10, 2001. VII. 14, 2001. VIII. 14, 2002. VII. 23, SzCs.; Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1980). II.4. Fenyőfő, 270 m, 1967. VII. 10-19, RL. Az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság lakója. Fás és fátlan élőhelyeken egyaránt megtalálható, a zárt erdőket azonban kerüli. Bomló növényi maradványokban gazdag, nedves-üde talajokon, komposztban, madarak fészkében, nedves avarban, rot-