Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Parabolitobius inclinans (Gravenhorst, 1806) - magashegyi gombászholyva II.2. Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1978. X. 27-XI. 24., TL.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1979. V. 25-VII. 12, TL. (Tóth 1986). Elsősorban a hegyvidék magasabb régióit lakja, az alacsonyabb hegyvidéki tájakon csak elvétve fordul elő. Megtalálható a bükkösök (különösen a magashegységi bükkösök), ritkán a gyertyános tölgyesek övének nedves-üde erdeiben. A hűvös, nedves éghajlatot, az árnyas, párás környezetet, a háborítatlan öreg erdőket kedveli. Gombák termőtestén, gombafonalakkal sűrűn átjárt nedves avarban, gombás fakorhadékban stb. él. Tachyporini (MacLeay, 1825) - kószaholyvák [Tachyporus (Tachyporus) abdominalis (Fabricius, 1781) - mocsári kószaholyva] -. Hévíz, 1964. IV. 3, TL. (Tóth 1986). Elterjedt az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság folyóvizei mentén. Időnként friss vízzel elöntött talajokon: többnyire vizes-nedves erdőkben, ritkábban vizes-nedves gyepekben (mocsarakban, réteken stb.) fordul elő. A füzligetek, keményfaligetek jellemző faja. Vizes-nedves növényi törmelékben (avarban, elhalt fák korhadékában, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Tachyporus (Tachyporus) atriceps Stephens, 1832 [Tachyporus lateralis auct, nec Gravenhorst, 1802] - sötétfejű kószaholy va I. 3. Keszthely, 2001. VI. 28, 2002. VI. 4, KoE. II. 4. Súr, legelő, 1988. VI. 11, RI. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Az Alföld és a Kisalföld szárazabb éghajlatú területein többnyire a nagyobb folyók mentén, illetve a turjánvidékeken fordul elő szórványosan. Inkább erdei állat, de fátlan élőhelyeken is megtalálható (mindenütt elsősorban vizes, nedves és üde, árnyas, párás környezetben). Vizes-nedves növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában, fűgyökerek között, hangyafészkek törmelékében, szénatörmelékben, víz által partra sodort uszadékban stb.) fordul elő. [Tachyporus (Tachyporus) caucasicus Kolenati, 1846 - foltoshátú kószaholyva] -. Balatonvilágos, búzaföld, hálózás, 1993. VI. 6, SZs. Előfordul Kis-Azsiában és Dél-Európában, a Földközi- és a Fekete-tenger medencéjének szűkebb környezetében, elterjedési területe azonban még csak körvonalaiban ismert. Faunaterületünkön Belső- és Külső-Somogyból, a Mezőföldről, a Bodrogközből, a Cserehátból, a Zempléni- és a Mehádiai-hegységből ismerjük, előkerülésére azonban minden bizonnyal másutt is számíthatunk. Környezeti igénye és életmódja valószínűleg a Tachyporus solutus fajéhoz hasonló. Tachyporus (Tachyporus) chrysomelinus (Linnaeus, 1758) - sárgahátú kószaholyva [sárganyakú avarholyva] 1.1. Kővágóörs, 1973. IV. 7, TS. (Tóth 1986); Nemesvámos, lenföld, 1982. VIII. 14., RL; Pécsely, 1979. IV. 8, RI. 1.3. Keszthely, 2001. X. 3, KoE.; Rezi: Pörkölt-tető, 1978. VII. 23, OA.