Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

kétséges, újabb megerősítésre szorul. A hegyvidéki erdők felső régióiban (a lucosok és a magashegységi bükkösök övében) fordul elö, az alacsonyabb területeken csak elvétve található. A hűvös, nedves éghajlatot, az árnyas, párás környezetet, a háborítatlan öreg erdőket kedveli. Gombásodó növényi anyagokon él; elsősorban elhalt fák (lombosfák vagy elvétve tűlevelűek) leváló kérge alatt akadhatunk rá. Taplókon (pl. Fomes fomentarius, Phellinus igniarius, Polyporus squamosus), korhadéklakó gombákon (pl. Sparassis ramosus), ritkábban kalapos gombákon (pl. Boletus fajokon) is megtalálható. Bolitobius castaneus (Stephens, 1832) [Staphylinus analis auct., nec Fabricius, 1787] - pirosöves gombászholyva II.3. Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1986). Az alacsonyabb hegyvidék és a dombvidék erdős tájain fordul elő, helyenként azonban a síkságra is leereszkedik. Mindenütt szórványosan található, az Alföldön és a Kisalföldön pedig kifejezetten ritka: csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók mentén ismert egy-két lelőhelye. Általában vizes, nedves és üde erdőkben fordul elő, a hegyvidéken és a dombvidéken azonban száraz erdőkben, cserjésekben, elvétve vágásokon, gyepekben stb. is megtalálható. Gombák termőtestén és gombásodó növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt stb.) él. Bolitobius cingulatus Mannerheim, 1830 [Oxyporus bicolor Rossi, 1790] - termetes gombászholyva I. 2. Balatonalmádi, park, Malaise-csapda, 1973. VI. 28., PaJ. II. 3. Várpalota: Pétfürdő (Tóth 1993); Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1986). 11.4. Fenyőfő: Ősfenyves, 1983. IV. 30, RI. Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. Rendszerint vizes, nedves és üde erdőkben fordul elő, néha azonban üde-száraz erdőkben, ritkán vágásokon, gyepekben stb. is ráakadhatunk. Az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) jobbára csak a nagyobb folyók mentén, láp- és ligeterdőkben, gyertyános kocsányos tölgyesekben stb. található. Általában sehol sem gyakori. Gombák termőtestén és gombásodó növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt stb.) él. Parabolitobius formosus (Gravenhorst, 1806) - kis gombászholyva 11.2. Eplény, rostálás, 1982. III. 6, PA.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [DaphnoFagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. IV. 19-V. 24, 1979. V. 25-VII. 12, TL.; Hárskút: Ráktanya, felhagyott almáskert, 2003. V. 2-30, KCs.; Olaszfalu, rostálás, 1981. II. 7, PA. és RL; Zirc, 1956. X. 8, LR. (Tóth 1986). 11.3. Tés: Tési-fennsík, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RI. 11.6. Vértessomló: Szarvas-kút, talajcsapdázás, 2000. VI. 17, KCs. és MoO. 11.7. Bakonysárkány, LF. (Tóth 1986). Elterjedt a hegyvidék és a dombvidék erdős tájain, a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú vidékeken, a nagyobb folyók mentén azonban helyenként a síkságra is leereszkedik. Általában vizes, nedves és üde erdőkben fordul elő, megtalálható azonban szárazabb erdőkben, cserjésekben, elvétve vágásokon, nedves-üde gyepekben stb. is. Gombák termőtestén és gombásodó növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt stb.) él.