Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

kétséges, újabb megerősítésre szorul. A hegyvidéki erdők felső régióiban (a lucosok és a magashegységi bükkösök övében) fordul elö, az alacsonyabb területeken csak elvétve található. A hűvös, nedves éghajlatot, az árnyas, párás környezetet, a háborítatlan öreg erdőket kedveli. Gombásodó növényi anyagokon él; elsősorban elhalt fák (lombosfák vagy elvétve tűlevelűek) leváló kérge alatt akadhatunk rá. Taplókon (pl. Fomes fomen­tarius, Phellinus igniarius, Polyporus squamosus), korhadéklakó gombákon (pl. Sparas­sis ramosus), ritkábban kalapos gombákon (pl. Boletus fajokon) is megtalálható. Bolitobius castaneus (Stephens, 1832) [Staphylinus analis auct., nec Fabricius, 1787] - pirosöves gombászholyva II.3. Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1986). Az alacsonyabb hegyvidék és a dombvidék erdős tájain fordul elő, helyenként azon­ban a síkságra is leereszkedik. Mindenütt szórványosan található, az Alföldön és a Kis­alföldön pedig kifejezetten ritka: csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvi­dékeken, illetve a nagyobb folyók mentén ismert egy-két lelőhelye. Általában vizes, nedves és üde erdőkben fordul elő, a hegyvidéken és a dombvidéken azonban száraz er­dőkben, cserjésekben, elvétve vágásokon, gyepekben stb. is megtalálható. Gombák ter­mőtestén és gombásodó növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt stb.) él. Bolitobius cingulatus Mannerheim, 1830 [Oxyporus bicolor Rossi, 1790] - terme­tes gombászholyva I. 2. Balatonalmádi, park, Malaise-csapda, 1973. VI. 28., PaJ. II. 3. Várpalota: Pétfürdő (Tóth 1993); Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1986). 11.4. Fenyőfő: Ősfenyves, 1983. IV. 30, RI. Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. Rendszerint vizes, nedves és üde erdőkben fordul elő, néha azonban üde-száraz erdőkben, ritkán vágásokon, gyepek­ben stb. is ráakadhatunk. Az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) job­bára csak a nagyobb folyók mentén, láp- és ligeterdőkben, gyertyános kocsányos tölgye­sekben stb. található. Általában sehol sem gyakori. Gombák termőtestén és gombásodó növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt stb.) él. Parabolitobius formosus (Gravenhorst, 1806) - kis gombászholyva 11.2. Eplény, rostálás, 1982. III. 6, PA.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno­Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. IV. 19-V. 24, 1979. V. 25-VII. 12, TL.; Hárskút: Ráktanya, felhagyott almáskert, 2003. V. 2-30, KCs.; Olaszfalu, rostálás, 1981. II. 7, PA. és RL; Zirc, 1956. X. 8, LR. (Tóth 1986). 11.3. Tés: Tési-fennsík, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RI. 11.6. Vértessomló: Szarvas-kút, talajcsapdázás, 2000. VI. 17, KCs. és MoO. 11.7. Bakonysárkány, LF. (Tóth 1986). Elterjedt a hegyvidék és a dombvidék erdős tájain, a hűvösebb, csapadékosabb ég­hajlatú vidékeken, a nagyobb folyók mentén azonban helyenként a síkságra is leeresz­kedik. Általában vizes, nedves és üde erdőkben fordul elő, megtalálható azonban szá­razabb erdőkben, cserjésekben, elvétve vágásokon, nedves-üde gyepekben stb. is. Gom­bák termőtestén és gombásodó növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt stb.) él.

Next

/
Oldalképek
Tartalom