Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

látható. A másik jellemző alak egyenlő szárú háromszög körvonalú forma. A mellső peremnél erősen lekerekített. A hosszúság nagyobb, mint a szélesség, míg a vastagság a hosszúság fele. A búb nyílásszöge körülbelül 70°. Bikonvex forma, a két teknő domborúsága közel azonos. A legnagyobb szélesség a mellső perem közelében, a legnagyobb vastagság a búbtól számított 1/3 hosszúságnál mérhető. A csőr kis méretű, felálló. A pediculáris teknőn határozott csőrélek jelentkeznek, amelyek a hosszúság feléig követhetők. A csőrélek által határolt kisméretű planareát az oldalsó komisszura felezi. Az oldalsó és a mellső komisszura egyenes. Belső morfológia (20. ábra): A foglemezek vékonyak, egyenesek, konvergensek. A delthyriális üreg trapéz keresztmetszetű. A búbüreg viszonylag nagy méretű, az egyik oldalon félkör alakú, míg a másik oldalon kissé szögletes. A zárlemezek keskenyek, a szeptálium mély. A fogmeder mély, tagolatlan. A fog egyenes, alig tagolt, oldalán fogacska nincs, a foglemez síkjához képest erősen elhajlik. A mediánszeptum a teljes hossz 2/5-éig tart. A hurok felszálló ága teljesen hiányzik, a leszálló ág nem sokkal a mediánszeptum elvégződése után szintén eltűnik. Megjegyzések: Rendkívül változatos forma. SIBLÍK (1993b) szerint az alpi terület leggyakoribb és legváltozatosabb Zeilleria faja az alsó- és középső-liászban. A magyarországi anyagban a pentagonális és a háromszög körvonalú forma egyaránt előkerült. A Kardosréti 20. ábra: A Zeilleria mutabilis (OPPEL) (Lókúti-domb) sorozatcsiszolatának jellemző metszetei. Fig. 20. Transverse serial sections of Zeilleria mutabilis (OPPEL) (Lókút Hill).