Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)
Rendszertani leírások
nem fogadta el a beyrichi meghatározásokat. VÍGH GY. (1913) a Pilisben találta meg a beyrichi fajt. VÍGH G. (1943) az aspasia - nimbata - beyrichi alaksor egyik szélső tagjának tekinti a vizsgált fajt. Ebben a munkában a beyrichi-t feltételesen más nemzetségbe sorolom, mint az aspasia-t. FÜLÖP et al. (1960) példánya két ponton különbözik OPPEL (1861) ábrájától: a két teknő egyformán domború, és az oldalsó komisszura egyenes. SIBLÍK (1964) anyaga sokkal megnyúltabb körvonalú, mint OPPEL (1861) brachiopodái, és a két teknő itt is azonos mértékben domború. Az adneti példányok lekerekített ötszögletes körvonala és általános megjelenése a beyrichi fajra emlékeztet, de a szerzők (BÖHM et al., 1999) szerint ezek jóval kisebb méretűek, mint OPPEL (1861) és GEYER (1889) klasszikus anyaga a Hierlatzberg-ről. Korábban ugyanezek a példányok „Terebratula" nimbata néven szerepeltek RAKÚS et al. (1993) munkájában, ami jelzi a két faj elkülönítésének nehézségeit. Elterjedés: AR. ? beyrichi a hettangi és a szinemuri képződményekben fordul elő. Eddig az Északi Mészkőalpokból (Hierlatz, Adnet), a Nyugati-Kárpátokból (Nagy-Fátra) és a Dunántúli-középhegységből (Gerecse, Vértes, Pilis) említették a tárgyalt fajt. Rhapidothyris ? ovimontana (BÖSE, 1898) (XX. tábla 7-9.) 1898 Terebratula ovimontana n. sp. - BÖSE: p. 169, pl. 12, figs. 1-2. Anyag: Vöröshídi-kőfejtő, Pisznicei Mészkő (1). Méretek: Az ábrázolt példány (28. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 8,7 szélesség (mm): 7,4 vastagság (mm): 6,0 Külső morfológia: Kis méretű, kerekded körvonalú forma. Az oldalsó peremeknél erősebben, a mellső peremnél enyhébben lekerekített. A búb nyílásszöge körülbelül 90°. A hosszúság valamivel nagyobb a szélességnél, a vastagság a hosszúság 2/3-a. Bikonvex forma, a pediculáris teknő domborúsága kissé nagyobb, mint a brachiális teknőé. A legnagyobb szélesség és a legnagyobb vastagság egyaránt a hosszúság felénél található. A csőr kis méretű, enyhén begörbülő. Csőrélek és planareák nincsenek. Az oldalsó komisszura egyenes. A mellső komisszura erősen szulkált. A komisszura beöblösödése a teljes szélességre kiterjed, míg magassága a teljes vastagság 2/3-a. A beöblösödés csak a mellső peremnél jelentkezik, árok nem alakul ki. Mindkét teknő sima, csak gyenge növekedési vonalak díszítik. Megjegyzések: Mivel sorozatcsiszolatokat nem tudtam készíteni, a generikus besorolásnál VÖRÖS (1997) nyomán feltételesen a Rhapidothyris nemzetséget használtam. BÖSE (1898) ugyanabban a munkájában két ovimontana fajt is leírt. A Terebratula ovimontana néven szereplő taxon azonos az itt tárgyalt fajjal, míg a Waldheimia ovimontana-ként leírt forma a Bakonyithyris nemzetségbe sorolható. Leírás és ábrázolás nélkül említi az ovimontanat a tatai Kálvária-dombról VÍGH G. in FÜLÖP (1975). VÖRÖS (1982, 1997) a bakonyi alsópliensbachi képződményekből, és Tatáról jelzi a faj előfordulását. Elterjedés: A R. ? ovimontana az alsó-szinemuri és a pliensbachi képződményekből ismert, ami alapján a felső-szinemuri jelenléte is feltételezhető. A vizsgált fajt eddig az Északi Mészkőalpokból (Schafberg) és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse, Tata) ismertették.
