Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)
Rendszertani leírások
ge körülbelül 70°. A pediculáris teknő" erősen domború. A legnagyobb szélesség valószínűleg a hosszúság felénél mérhető. A csőr viszonylag kis méretű, erősen felálló, de alig begörbülő. A rossz megtartási állapot miatt a ventrális interarea és a delthyrium, valamint az oldalsó és a mellső komisszura lefutása nem vizsgálható. A pediculáris teknőt a mellső perem közelében gyenge radiális bordák díszítik (körülbelül 10). A bordák a mellső perem középső része körül észlelhetők, az oldalsó perem irányában fokozatosan eltűnnek. A búb felé haladva a hosszúság 1/3-áig követhetők, erősen lekerekített keresztmetszetűek, és alig emelkednek ki a teknő felszínéből. Megjegyzések: A L. guembeli faj generikus besorolásánál ROUSSELLE (1977) nemzetségét használtam némi fenntartással. Bár a taxon „általános" megjelenésében sima teknőket mutat, a mellső perem közelében számos rövid és gyenge radiális borda jelentkezik. SIBLÍK (2002) nem foglalt állást a generikus besorolást illetően, hanem a „Spiriferina" megnevezést alkalmazza. Az ábrázolt lábatlani példány rossz megtartású és töredékes, de jól látszanak a radiális bordák a mellső perem közelében. A búb körüli rész teljesen sima. Elterjedés: A L. ? guembeli a hettangi és az alsó-szinemuri képződményekben fordul elő. Eddig az Északi Mészkőalpokból és a Dunántúli-középhegységből (Gerecse) ismert. Liospiriferina moriconii (CANAVARI, 1883) (IX. tábla 11-13.) 1883 Spiriferina Moriconii n. sp. - CANAVARI: p. 79, pl. 9, fig. 5. 1951 Spiriferina cf. moriconii CANAVARI - WANNER & KNIPSCHEER: p. 17, pl. 2, fig. 18. Anyag: Vöröshídi-kőfejtő, Pisznicei Mészkő (7). Méretek: Az ábrázolt példány (Vöröshídi-kőfejtő, 12. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 8,2 szélesség (mm): 8,4 vastagság (mm): 6,4 Külső morfológia: Kis méretű, kerekded körvonalú forma. A mellső peremnél és az oldalsó peremeknél erősen lekerekített. A hosszúság és a szélesség csaknem azonos, míg a vastagság az előző két érték 3/4-e. A búb nyílásszöge körülbelül 85°. Bikonvex forma, a két teknő azonos mértékben domború. A legnagyobb szélesség a hosszúság felénél, míg a legnagyobb vastagság a búbtól számított 1/3 hosszúságnál található. Mindkét teknő búbja kis méretű, a pediculáris teknő csőre erősen begörbülő. A ventrális interarea kis méretű, alacsony. Az oldalsó és a mellső komisszura egyenes. Mindkét teknő felszíne sima. Megjegyzések: A vizsgált brachiopoda hasonlít aL. aequiglobata fajhoz, a két teknő búbja majdnem egymással szemben van, de a L. moriconii nem szulkált, hanem mellső komiszszúrája teljesen egyenes. Szintén hasonlít a L. alpina-hoz, de ott a két teknő búbja nem egymással szemben helyezkedik el, hanem jelentős magasságkülönbség van közöttük. CANAVARI (1883) példánya a magyarországi anyaghoz hasonlóan kis termetű (bár a Vöröshídi-kőfejtőben valamennyi faj kicsi). WANNER & KNIPSCHEER (1951) példánya viszont jóval nagyobb (a hossza több mint 21 mm, csaknem háromszorosa a hazai anyagnak). Minimális eltérés mutatkozik a körvonalban is: noha mindkét példány kerekded megjelenésű, CANAVARI (1883) ábrájánál a hosszúság nagyobb, míg a magyarországi anyagnál a szélesség. Elterjedés: A „L." moriconii az alsó-szinemuri és a pliensbachi képződményekből ismert, így a felső-szinemuriban is valószínűsíthető a jelenléte. Eddig a Középső-Appenninekben (Umbriai-takaró) és a Dunántúli-középhegységben (Gerecse) említették az előfordulását.
