Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

Megjegyzések: VÖRÖS (1982, 1997) a bakonyi felső-szinemuri és alsó-pliensbachi képződményekből említette a vizsgált fajt. PARONA (1880) és CANAVARI (1880) ábráin nagyobb a bordák száma, mint a magyarországi brachiopodáknál. Emellett CANAVARI példányánál nem olyan hegyes szögben találkozik a két teknő a mellső peremnél. PARONA (1883) ábráján már kevesebb a borda, így ez nagyon jól egyezik a hazai anyaggal. BÖSE (1898) példánya a csőr alatt nem szélesedik ki olyan hirtelen, mint általában a G sordellii fajra jellemző. MANCENIDO (1993a) SACCHI VIALLI & CANTALUPPI (1967) munkájára hivatkozva a Pseudogibbirhynchia nemzetségbe sorolta a vizsgált fajt RENZ (1932) anyagának revíziója során. SULSER (1993) a Tetrarhynchia nemzetséget használta kérdőjelesen. Mivel sorozatcsiszolatot nem tudtam készíteni, VÖRÖS (1997) és SIBLÍK (2002) munkáját követve feltételesen a Gibbirhynchia nemzetséghez sorolom a sordellii fajt. Elterjedés: A G (?) Sordellii a felső-szinemuri és a pliensbachi képződményekre jellemző. Eddig ismert elterjedési területe a Déli-Alpokat (Lombardia, Gozzano), a Középső-Appennineket (Umbriai-takaró), az Északi Mészkőalpokat (Schafberg), Görögországot (?) és a Dunántúli-középhegységet (Bakony) foglalja magába. Gibbirhynchia ? urkutica (BÖCKH, 1874) (VII. tábla 4-6.) 1874 Rhynchonella Urkutica n. sp. - BÖCKH: p. 136, pl. 4, figs. 10-12. Anyag: Márkó, Som-hegy, Isztiméri Mészkő (3). Méretek: Az ábrázolt példány (5. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 17,1 szélesség (mm): 17,9 vastagság (mm): 12,5 Külső morfológia: Közepes, vagy nagy méretű, kerekded körvonalú forma. A mellső peremnél erősen lekerekített. A búb nyílásszöge körülbelül 100°. A szélesség és a hoszszúság csaknem azonos, míg a vastagság az előző értékeknek a 2/3-a. Bikonvex forma, a brachiális teknő erősebben domború, mint a pediculáris teknő. A legnagyobb szélesség és a legnagyobb vastagság egyaránt a hosszúság felénél található. A csőr viszonylag kis méretű, erősen begörbülő. Határozott csőrélek és planareák nem észlelhetők. Az oldalsó komisszura egyenes, majd zegzugos lefutású. A mellső komisszura uniplikált. A komisszura beöblösödése széles, de viszonylag alacsony, enyhén ívelt lefutású. Mindkét teknő bordázott (9-10). A bordák háromszög keresztmetszetűek, és erősen kiemelkednek a teknők felszínéből. A búbtól egyenesen, elágazás nélkül haladnak a mellső peremig. Megjegyzések: VÖRÖS (1997) a bakonyi felső-szinemuri rétegekből említette a G. ? urkutica előfordulását. A tárgyalt faj eredeti leírását BÖCKH (1874) adta az úrkúti lelőhely Hierlatzi Mészkövéből. BÖCKH (1874) háromszögletű körvonalat említ, a márkói példányok azonban inkább kerekded körvonalúak. A csőr nem olyan keskeny, mint BÖCKH ábráin (pl. 4, figs. 10. a., 11. a.). A bordák száma BÖCKH ábráihoz hasonlóan 9-10, ugyanakkor viszont BÖCKH a szövegben nagyobb bordaszámot említett (13-14). A vizsgált magyarországi alsóliász anyagban csak a márkói Som-hegyről került elő. Mivel sorozatcsiszolatot nem tudtam készíteni, VÖRÖS (1997) munkáját követve feltételesen a Gibbirhynchia nemzetséghez sorolom a tárgyalt fajt.