Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

bordák erősen lekerekített keresztmetszetűek, és alig emelkednek ki a teknők felszínéből. A búbtól kiindulva szétseprűződnek, és gyakran megfigyelhető kettéágazás, illetve új bordák közbeékelődése is. Megjegyzések: A Calcirhynchia nemzetséggel részletesen foglalkozott AGER (1967) és SUCIC-PROTIC (1969). AGER et al. (1972) a rhaeti elejétől a szinemuri közepéig jelzik a Calcirhynchia-t, ami revízióra szorul, hiszen egyes fajaik még a phensbachiban is gyakoriak (VÖRÖS, 1982, 1997). így például az itt tárgyalt C. fascicostata szintén ismert a Dunántúliközéphegység pliensbachi rétegeiben. Ennek ellenére a revideált „Treatise" is csak kérdőjellel említi a phensbachiban. A magyarországi brachiopodákon az uniplikáció kis mértékű, míg az irodalomban BÖSE & SCHLOSSER (1900), valamint PRINCIPI (1910) példányai sokkal erősebben uniplikáltak, mint a gerecsei, illetve az UHLiG-féle anyag. UHLIG (1879) példányaival nagyon jó az egyezés, talán kissé laposabbak a magyar példányok. HAAS, O. (1912) 22.C. ábráján jól láthatók a szétágazó bordák. PRINCIPI (1910) példányán viszont nagyon gyengék a bordák. HAAS, H. (1884), TONI (1911) és VÍGH G. in FÜLÖP (1975) ábrázolás nélküli leírást közölt a fajról. VÍGH G. (1943) csak három brachiális teknőt említ a Gerecséből, de a bordázat jellegzetes szétágazása alapján jól elkülöníthetőnek véli ezt a formát. VÖRÖS et al. (2003) Schafberg környékéről említik a fascicostata-t. ALMÉRAS (1964) feltételesen a Squamirhynchia nemzetségbe sorolta a vizsgált fajt. Csiszolásra alkalmas példány hiányában VÖRÖS (1997) besorolását követem, de már BENIGNI (1978) is a Calcirhynchia nemzetségbe helyezte a fascicostata-t. Elterjedés: A C. fascicostata a szinemuri és a pliensbachi emeletekre jellemző. Elterjedése a Déli-Alpokból (Sospirolo, Trento, Belluno, Dél-Tirol, Veneto), a Középső-Appenninekből (Umbriai-takaró) és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse, Tata?) ismert. Calcirhynchia zugmayeri (GEMMELLARO, 1878) (III. tábla 10-12.) 1878 Rhynchonella Zugmayeri n. sp. - GEMMELLARO: p. 420, pl. 31, figs. 50-60. 1891 Rhynchonella Zugmayeri GEMMELLARO - Di STEFANO: p. 223, pl. 3, fig. 18, pl. 4, figs. 1-2. 1895 Rhynchonella Zugmayeri GEMMELLARO - FUCINI: p. 166, pi. 6, fig. 23. 1900 Rhynchonella Zugmayeri GEMMELLARO - BÖSE & SCHLOSSER: p. 193, pl. 18, figs. 2-4. ? 1912 Rhynchonella Zugmayeri GEMMELLARO - HAAS, O.: p. 245, pi. 19, fig. 19. ? 1924 Rhynchonella Zugmayeri GEMMELLARO - MAUGERI PATANÉ: p. 29, pl. 1, fig. 5. ? 1999 Rhynchonella" ex gr. zugmayeri GEMMELLARO - BÖHM et al.: p. 199, pl. 29, fig. 6. Anyag: Kisgerecse, Pisznicei Mészkő (1); Vöröshídi-kőfejtő, Pisznicei Mészkő (7). Méretek: Az ábrázolt példány (Kisgerecse, 3. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 11,9 szélesség (mm): 11,7 vastagság (mm): 6,6 Külső morfológia: Kis, vagy közepes méretű, kerekded körvonalú forma. A mellső peremnél nagyon erősen lekerekített. A búb nyílásszöge körülbelül 80°. A hosszúság és a szélesség csaknem azonos, a vastagság az előző két érték felénél alig nagyobb. Bikonvex for-