Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

ma, a pediculáris teknő erősebben domború, a brachiális teknő csaknem teljesen lapos. A legnagyobb szélesség a mellső peremtől számított 1/3 hosszúságnál, míg a legnagyobb vastagság a hosszúság felénél mérhető. A csőr viszonylag nagy méretű, erősen begörbülő. A pediculáris teknő bubi régiója magasan kiemelkedő. Csőrélek és planareák nincsenek. Az oldalsó komisszura a pediculáris teknő irányába tart, először egyenes, majd zegzugos lefutásúvá válik. A mellső komisszura uniplikált, zegzugos lefutású. A komisszura beöblösödése viszonylag széles, de nem magas, kissé ívelt lefutású. Mindkét teknő bordázott (13-14). A bordák nem emelkednek ki erősen, és az oldalsó peremek felé haladva fokozatosan gyengülnek. Keresztmetszetük háromszög körvonalú. A bordák a búbtól a mellső perem irányába kissé szétseprűződnek. Ritkábban elágazás, illetve új bordák közbeékelődése is megfigyelhető. Megjegyzések: Di STEFANO (1891) ábráin aszimmetrikus az uniplikáció, akárcsak a magyarországi példányoknál. BÖSE & SCHLOSSER (1900) szintén a faj jellegzetességének tartotta a körvonalban, vagy a plikációban jelentkező aszimmetriát. HAAS, O. (1912) és MAUGERI PATANÉ (1924) ábráján a csőr csak kissé emelkedik ki, pedig ez a C. zugmayeri faj jellemző bélyege. RENZ (1932) ábrázolás nélküli Rhynchonella cf. Zugmayeri faját MANCENIDO (1993a) szintén ábrázolás nélkül a Pisirhynchia ex. gr. inversa-hoz sorolta. BÖHM et al. (1999) határozását bizonytalanná teszi, hogy lapos planareákat említenek mindkét teknőn. A külső morfológiában található hasonlóságok alapján -à zugmayeri fajt öszszefüggésbe hozták a böckhi, a subcostellata és a caroli fajokkal, amelyek azonban a hazai belső morfológiai vizsgálatok alapján nagyrészt más nemzetségekbe sorolhatók. A sorozatcsiszolatok alapján a Grandirhynchia, a Tetrarhynchia és a Gibbirhynchia nemzetségekhez hasonló vonásokat találtak a. zugmayeri fajnál. Megfelelő példány és sorozatcsiszolatok hiányában nem tudok állást foglalni ebben a kérdésben, ezért VÖRÖS A. véleményét elfogadva a Calcirhynchia nemzetségbe sorolom a zugmayeri fajt. A tatai Kálvária-domb felső-hettangi és szinemuri képződményeiből leírás nélkül említette VÍGH G. in FÜLÖP (1975). Elterjedés: A C. zugmayeri biztosan megtalálható a szinemuri képződményekben, a pliensbachi előfordulása azonban bizonytalan. Eddig Szicíliából (Bellampo, Erice), az Északi-Appenninekből (Monte Pisano), a Déli-Alpokból (Trento), az Északi Mészkőalpokból (Adnet?) és a Dunántúli-középhegységből (Gerecse, Tata?) említették az elterjedését. Calcirhynchia plicatissima (QUENSTEDT, 1852) (5. ábra; III. tábla 13-15, III. tábla 16-18, IV tábla 1-4. és IV tábla 5-7.) 1858 Terebratula plicatissima QUENSTEDT - QUENSTEDT: p. 99, pl. 12, fig. 15. 1871 Terebratula plicatissima QUENSTEDT - QUENSTEDT: p. 44, pl. 37, fig. 37. 1874 Rhynchonella Hungarica n. sp. - BÖCKH: p. 139, pl. 4, figs. 5-6. 1884 Rhynchonella Hungarica BÖCKH - HAAS, H.: p. 8, pl. 2, fig. 12. 1886 Rhynchonella plicatissima QUENSTEDT - Di STEFANO: p. 61, pl. 2, figs. 30-35. 1886 Rhynchonella plicatissima QUENSTEDT - ROTHPLETZ: p. 139, pi. 11, figs. 22-24, figs. 26-29, pi. 12, figs. 16-18, figs. 36-38. 1889 Rhynchonella plicatissima QUENSTEDT - GEYER: p. 57, pi. 6, figs. 33-36, pi. 7, figs. 1-7. 1893 Rhynchonella plicatissima QUENSTEDT - FUCINI: p. 295, pi. 4, figs. 1-2. 1909 Rhynchonella plicatissima QUENSTEDT - TRAUTH: p. 64, pi. 2, fig. 1. 1910 Rhynchonella plicatissima QUENSTEDT - VINASSA DE REGNY: p. 181, pi. 7, figs. 8-11.