Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE - A TALAJTÉRKÉPEZÉS TAPASZTALATAI - Az emberi beavatkozás és hatásai a talajképződésben

met. A számok még így sem tükrözik híven a sekély termőrétegű talajokat, amik a hegykoszorún, a turistautak mellett és a Gejzírmezőn alkotják foltokban a talajtakarót. A rendzina és fekete nyirok talajok eltérő aránnyal szerepelnek, de összeadva a két értéket (1970: 26,11%, 1995: 24,55%) a számok közelítenek egymáshoz. Tehát a különbségek nem változást, hanem eltérő térképezést mutatnak, ezen kívül az erózióra utalnak (v.o. köves-sziklás váztalajok arányának növekedése). A humuszkarbonát talajok részaránya az 1970-es térképen jóval magasabb. A nevezéktani problémát figyelembe véve, a humuszkarbonát talajokat a lejtőhordalékokkal összevonva, a két érték ismét közelít egymáshoz, az 1970-es térképen 28,27%, az 1995-ös térképen 24,58% adódik. Véleményünk szerint az erős lejtőhatás inkább a lejtőhordalék talajok kialakulásának kedvez. A csernozjom barna erdőtalajok nagyjából egyforma értékkel szerepelnek, a többi erdőtalaj aránya a Góczán-térképen magasabb, 4%, szemben az új térkép 2,72%-ával. Ez részben a beépítésekkel magyarázható. A réties és réti csernozjom talajokat tekintve erősebb csernozjom hatás jelentkezik az új térképen a réties talajképződmények rovására. Emellett az 1970-es térképen a réties és réti csernozjom talajok 18,46%-ot érnek el együttesen, az új térképen 16,3%-ot. A csökkenés egyrészt a beépítésekkel magyarázható, a másik ok a talajpusztulás, amit pl. a Vad-parlagnál figyeltünk meg. A hajdani művelés, a legeltetés következtében a talajok termőrétege erősen lekopott. A láptalajok aránya növekedett a lecsapolt és telkesített rétlápok rovására, ez a természetvédelmi törekvéseknek megfelelő arány. Az 1970-es térkép láptalajait és lecsapolt rétlápjait összevonva ugyanazt az értéket kapjuk, mint az 1995-ös térképen. A láposítás tehát csak az amúgy is láposodásra hajlamos területeken történt meg. Ez megfelel a terület ökológiai szabályozásának. Összességében megállapítható, hogy a két térképen - a fent vázolt módszerekkel együttesen - a kiértékelés sikeres volt. A többes kiértékelés kapcsán megerősíthető az a vélemény, hogy változásnak tekinthető a lassú csernozjomosodási folyamat, ami a réties talajképződményeken figyelhető meg, valamint látható a sekély termőrétegű talajok kis mértékű növekedése. A lápok visszaálltak eredeti helyzetükbe. A legnagyobb változást azonban az emberi beavatkozások okozták. Az emberi beavatkozás és hatásai a talaj képződésben Az emberi tényezők lehetséges hatásai részben már az előző fejezetben leírt változásokból kiszűrhetők. Az antropogén, bolygatott talajok és a beépített területek jelentősen, mintegy 10%-kal növekedtek meg. Kedvező hatásként könyvelhető el viszont a lápterületek visszaállítása, ami elsősorban a Külső-tavat érintette. Ugyancsak kedvezőnek tekinthető az erdők visszatelepítése, hiszen ezzel az eredeti talaj képződési környezet rekonstrukciója történt meg. Részben ennek köszönhető, hogy a hegykoszorú területén a sekély termőrétegű talajok aránya nem nőtt a becsülthöz képest nagyobb mértékben, és az erdőtalajok is megőrizték vastagabb termőrétegüket. A 12. eróziós térkép és a felvételezési adatok együttes kiértékelésekor megállapítható volt, hogy a becsült erózióhoz képest jelentkező szélsőségek (a vártnál fokozottabb ütemű talajpusztulás) emberi beavatkozásra utalhatnak. A mezőgazdasági művelés nem érintette kedvezőtlenül a félsziget belsejében hagyományosan művelt csernozjom barna erdőtalajokat, itt sem erózióról, sem szerkezetrombolás-