Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE - A TALAJTÉRKÉPEZÉS TAPASZTALATAI - A tihanyi talajok változásai

Míg a kőzethatású talajok esetében a kőzet és a talaj mésztartalma alapján döntöttünk a talajtípusok között, addig a második esetben a keveredett, nem egységes szinttel vagy szintekkel rendelkező talajokat, valamint a mélyedésekben felgyűlő talajanyagot (kolluvium) a lejtőhordalék talajokhoz soroltuk. Úgy gondoljuk, hogy mindemellett indokolt lehet a talajosztályozási rendszer pontosítása, bővítése, amely a helyszíni felvételezés tapasztalataira és a laboratóriumi mérésekre egyaránt kell, hogy támaszkodjon. Problémát jelentett továbbá az átmeneti talajtípusok pontos elkülönítése. Ilyen talajok a csernozjom réti-réti csernozjom talajok, amelyeket a szúróbotos felvételezések alapján nem is tudtunk elkülöníteni. Ezeknél a talajoknál a vizsgálatok (elsősorban a laboratóriumi vizsgálatok) kiszélesítését, és az adatoknak a talajosztályozási rendszerbe való beépítését javasoljuk. A felmerült problémák ellenére fenntartjuk azt a véleményünket, hogy a talajtérképek korrekt, pontos és részletes térképmagyarázóval és adatsorokkal ellátva megadják a szükséges információkat a későbbi talajtérképezésekhez, tervezésekhez. A talajtérkép ellenőrzéséhez használt átló jól tükrözte a térképezéskor felmerült hibákat. Bár az egyes talajhatárok mellett felvett sűrű ponthálózat jobban pontosítja a talajfoltok kiterjedését, de adott cél és lépték esetén az átló segítségével már munka közben ellenőrizhető a térkép minősége, és eldönthető, hogy szükség van-e további pontosításokra, mintavételezésre. Ugyancsak hasznos a metszetrajzok készítése is (már a terepi felvételezés tapasztalatai alapján is), sok esetben ezen rajzok segítségével nyertünk információt a terület talajainak kialakulásáról, a talajképző tényezők hatásáról. A tihanyi talajok változásai A Tihanyi-félsziget talaj képződésében a legfontosabb szerepet az alapkőzet, a száraz, csapadékhiányos időjárás és a vizes termőhelyek játsszák. A Tihanyi-félsziget az erdős és a sztyeppzóna határán helyezkedik el. A területen megtalálhatjuk a csernozjomok és a barna erdőtalajok típusait, amelyeket váz- és kőzethatású talaj foltok tarkítanak. Míg a kemény, bazalttufából álló alapkőzet elsősorban a félsziget peremein található hegykoszorún hat a talaj alakulásra, addig a félsziget belsejében lévő tavak vagy időszakos vízállások mellett (Külső- és Belső-tó, Rátai-csáva) és a félszigetet a szárazfölddel összekötő nyakban többletvízhatás alatt álló talajok képződtek. A többi részen, viszonylag nyugodt térszínen vastagabb termőrétegű, szárazabb jellegű talajok találhatók. Ballenegger 1942-ben kiadott, 1:25 000 léptékű térképe (3. térkép) még nem a ma alkalmazott genetikus talajföldrajzi osztályozás talajtípusait használja. Ennek ellenére egyes talajtípusok és a talajképződési tényezőkről írt fejezetek támpontot nyújtanak a talajviszonyok rekonstruálásához. A szerző szerint az éghajlati viszonyok változása mezőségi jellegű talajok kialakulását idézi elő. Ugyanakkor a „régebbi idők emlékeként" fennmaradt erdőtalajokról is említést tesz. Megállapítja, hogy a még megmaradt erdők alatt is megfigyelhető a mezőségi hatás, akárcsak a vizes területek talajainál. Szól a félsziget belsejében található nagy kiterjedésű mezőségi agyagos vályog-vályog természetű talajokról. Ezeken a talajokon már a térkép készítésekor is szép szőlők, jó szántók díszlettek. A mezőségi folyamatok fogalmába beletartozik a dombtetők vályog fizikai féleségű köves-sziklás váztalajainak kialakulása is, amelyet a szerző a füves növényzet alatt megkötődött vékony löszlepel jelenlétével hoz összefüggésbe. Az Óvár, a Diósi-tető és a félsziget nyakában található Aszófő melletti köveseket írja le az említett eset példájaként. „Erdei talajt" pl. a Hosszúhegy és a Hármas-hegy között említ. Egykori nedves rétként definiálja a Rátai-csáva kör-