Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE - A TALAJTÉRKÉPEZÉS TAPASZTALATAI - A tihanyi talajok változásai

nyékét (a Csávában időnként vizes talajt tüntet fel a térképen), valamint a Külső- és Belső­tavat övező sávokban. A Külső-tó esetében jól láthatók a térképen a vízelvezető csatornák, valamint az, hogy az egész tó időnként vizes talajként van feltüntetve nyílt vízfelület nélkül. A Belső-tónál a D-i részek vannak időnként vizes területként ábrázolva. A sekély termőré­tegű kőzethatású talajok közül a rendzinákat mezőségi jellegű talajként, a nyirkokat erdő­talajok maradványaként írja le. Ballenegger tehát kitűnő tanulmányában még nem tulajdo­nít nagy jelentőséget a kőzet tulajdonságainak. Réti talajként a Külső-tó talajait, a Diósi­rétek talajait, valamint a Kenderföldeket ábrázolja. Ez utóbbinál tőzeges szintet is említ. Érdekes megfigyelni, hogy a felvett 56 pont java része mezőgazdaságilag hasznosított terü­leten helyezkedik el. Ez a tény a szántók, szőlők, rétek, kaszálók stb. gyakoriságára utal. Ugyanez a tény tűnik szembe az 1949-ben kiadott, TEÖREÖK és SARKADI által szerkesz­tett, 1:50 000 léptékű térképen is. A térképlap valószínűleg felhasználja és szintetizálja Ballenegger tapasztalatait, és új feltárásokkal egészíti ki azt. A térképlapot kiegészítő leírá­sok a kis kiterjedésű, de sűrűn előforduló szőlők, gyümölcsösök, szántók, legelők mellett tesznek tanúbizonyságot. Mélyben sós réti talajt írnak le kis foltokban a Külső-tó ÉK-i sze­gélyén, már akkor is szikesnek térképezve azt. A szikesedés nyomait a Belső-tó parti sávjá­ban találtuk meg. Mind a vegetáció, mind a talajokban mért összes sótartalom gyenge szi­kesedési folyamatokat mutat, amik foltokban jelölhetők ki, elsősorban a jelzőnövényzet se­gítségével. A térképekből is levonható következtetés tehát, hogy az 1940-es években jelentős volt a terület mezőgazdasági hasznosítása, nagyobb kiterjedésben a félsziget belső, vastag termő­rétegű talajain, kis foltokban pedig kertek, gyümölcsösök, kis szántók, szőlők formájában a félsziget sok pontján. A térképezők említésre méltónak találják a mezőségi folyamatok elő­retörését a hajdani erdő- és réti talajokon egyaránt, ugyanakkor hajdani nagy kiterjedésű erdőkről, erdőtalaj-képződésről is írnak. Az erdős területek kiterjedése a maihoz hasonló képet mutat. Részletesebb összehasonlítási lehetőséget kínált Góczán 1:10 000-es talajtérképe (4. tér­kép). Az első lépcsőben a két térképet egymás mellett, a megfigyelések alapján értékeltük ki. Az általunk rajzolt térkép és az 1970-es közötti eltérések láthatóan két okra vezethetők vissza. Az egyik ok az, hogy egyes talajtípusokat eltérően értelmeztünk. Példaként említem meg, hogy Góczán a Barátlakások körüli lejtők talajait humuszkarbonátként definiálja. Ez­zel szemben úgy gondoljuk, hogy a szelvények kialakulásában a hordalék jelleg az erősebb. A Góczán által leírt erubáz mészlepedékes csernozjomban az időjárástól is függő mészdi­namika és a szerkezet utal a csernozjom jellegre. Véleményünk szerint legalább ilyen erős a kőzet hatása és az agyag-agyagos vályog fizikai féleség hatása is. Hiányzik az állatok ke­verő hatása és az átmeneti B szint. A szelvények általában 60 cm körüli mélységet érhetnek el. Mindezek alapján a nyiroktalajokhoz soroltuk a fent említett talajképződményeket. Ter­mészetesen külön típusba soroltuk azokat a talajokat, ahol a bazalttufa egyenletes megjele­nése a szelvényben lejtőhordalék hatásra utal. Mindezzel nem kérdőjelezzük meg Góczánék megfigyeléseit, csak felhívjuk a figyelmet arra, hogy helyenként más elnevezése­ket követtünk. Meg kell jegyezni, hogy az előző fejezetben leírtak szerint az igen változatos tulajdonságokkal bíró bazalttufa alapkőzet elképesztő változatosságban tár elénk kőzetha­tású talajokat. E talajok egymás között is, és más főtípusok, típusok felé is gyakorta mutat­nak átmenetet. A könnyebb ábrázolhatóság kedvéért a típus megjelölésénél maradtunk. A különbségek másik oka a talajok változása. Ez általában valamilyen talaj képződési té­nyező változásával állítható párhuzamba. A hatásokat gyorsítja, módosítja az emberi beavat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom