Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE - A TALAJTÉRKÉPEZÉS TAPASZTALATAI - A talajtani felvételezések tapasztalatai

AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A talaj térképezés tapasztalatai A talajtani felvételezések tapasztalatai A talaj térképezést a korábbi talaj térképekre, a légifotókra, és mindenekelőtt a terepbejárásokra, valamint a Pürckhauer-féle szúróbotos mintavételre alapoztuk. A korábbi talajtérképek és a színhelyes, valamint az infravörös légi fotók segítségével már a kezdetben információt kaphattunk a lehetséges kontúrokról. Kiemelt fontosságot tulajdonítunk a többszöri terepbejárásnak is, aminek segítségével könnyebb a tereppontok tájolása és a felvételezési térkép pontjainak tervezése, elsősorban olyan mozaikos talajú területen, mint amilyen a Tihanyi-félsziget. A szúróbotos felvételezések alkalmasak arra, hogy akár a laza, akár a tömődött talajokat megmintázzuk, és feltételesen az alapkőzetet is vizsgálni lehet. A magmintában vizsgálható a talajszintek elhelyezkedése, mélysége, tájékoztató jellegű információ nyerhető a talaj kémhatásáról, a karbonát eloszlásáról, a fizikai féleségről. Pontosan megállapítható a Munsell-féle színskála szerinti szín. A kiválások, a vasmozgás nyomai, a szintek átmenetei jól megfigyelhetők. A módszer hibája, hogy óhatatlanul tömöríti a magmintát, felszínén kissé elkeni a talajszinteket. Nem alkalmas a módszer a szerkezet megállapítására, továbbá nem vizsgálhatók az állatjáratok, nagyobb mészkiválások és az erősen kevert vagy keveredett talajszintek. Ugyanakkor a szúróbot a mintavételi hely környezetét (pl. növénytakaró), a talajt és annak élővilágát igen kis mértékben bolygatja, és ez nemcsak a természetvédelmi területeken fontos szempont. A mintavétel szempontjából a hagyományos rétegmintavevő több és jó minőségű mintát szolgáltat, de a szúróbot kezelése könnyebb és gyorsabb. Mindezek alapján a szúróbotos felvételezést elsősorban talajtípusok megállapítására javasoljuk, valamint alkalmasnak találtuk a módszert a talajhatárok mentén sűrített mintavétel elvégzésére is, de a pontos térképezéshez nélkülözhetetlen a talaj szelvények feltárása és a hagyományos, ásós vagy rétegmintavevővel végrehajtott mintázás. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a szúróbot alkalmazása esetén kevesebb talaj szelvény feltárására van szükség. A felvételezés egyik problémáját az egyes talajtípusok elkülönítése jelentette. Az első ilyen a kőzethatású talajok közül a rendzina és a nyiroktalajok elkülönítése volt. Ezeknél a talajoknál az egyik döntő talajképző tényező az alapkőzet, illetve annak mállása. Az alapkőzetek elkülönítése, csoportba rendezése a mésztartalom, illetve a mállási tulajdonságok (keménység, a kőzet ásványi összetétele stb.) alapján történik. A Tihanyi-félsziget bazalttufa anyaga ezen tulajdonságok alapján nehezen sorolható be, hiszen hol mésszel, hol kovával van cementálva, keménysége és ásványi összetétele nagymértékben változó (még kis területen is). A kialakult talajok egyaránt mutatják a rendzinákra és a nyirkokra jellemző tulajdonságokat. A másik nehezen elkülöníthető talajpár a humuszkarbonát és a lejtőhordalék talaj volt. Az erős lejtőhatás miatt a félsziget talajai erodálódnak, de a lejtőn való mozgáskor a talaj keveredett is, részben a máshonnan származó talajok anyagával, másrészt sokszor az alapkőzettel is. Ezekben a talajokban általában jellegtelen, genetikai szinteket nélkülöző talajanyag van felhalmozva, gyakorta szilárd és puha kőzetanyaggal egyenletesen keveredik. A talajokat utólagos hatások érik ugyan (erdőhatás, csernozjomhatás), de a lejtő szerepe a legerősebb a talajok képződésében.