Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)
EREDMÉNYEK - AZ ERÓZIÓS TÉRKÉPEK FELDOLGOZÁSA
Gyakran az antropogén hatás, a művelés alá vétel indítja el az eróziót. A pusztuló lejtőszakaszon vékonyodik a talaj szelvény, eljut(hat) a teljes lepusztulásig, sőt az alapkőzet is tovább pusztulhat. Ha ezután neutrális helyzetbe jut a lejtőszakasz, új talajképződés indulhat meg rajta. Ha közvetlen felhalmozódási térszínné válik, lejtőhordalék-talaj rakódik rá. Az antropogén hatás az 1970-es térkép elkészítésekor nem került mérésre, ezért is tartottuk fontosnak, hogy ennek lehetséges hatásait is felmérjük. Vizsgálati adataink szerint a talajok mechanikai összetételében szélsőséges homok- vagy agyagtartalom nem mutatkozott. így a szemcseösszetétel csak kis mértékben módosítja az eróziós potenciált. Megjegyezzük azonban, hogy az erős lejtőjű területeken, a dombvidék egyes lejtőin a talajok kőzettörmelékben gazdagok. Az erózió itt szelektíven pusztítja a talajt: a legértékesebb, humuszban gazdag, finom szemcséket könnyebben elszállítja, míg a kőzetdarabok a helyükön maradnak. E folyamat eredményeként a talajfelszín egyre kövesebb lesz. A köves talaj rossz víztároló képessége megnöveli a lefolyó víztömeget, növelve ezzel a finom, könnyű humuszos szint pusztulását. Ezek a különbségek, amelyek a különböző talajképző kőzetekhez kapcsolódó lepusztulások között fennállnak, lényegesen befolyásolhatják a talajvédelem módját és költségeit is. Az 1970-ben készült térkép a lejtőszög és a fizikai féleség alapján tárta fel az eróziós potenciált, tehát a területek erózióveszélyeztetettségét. Emellett a tényleges erózió feltárását célozta az az eljárás, amelynek keretében két adatbázist illesztettünk egybe. így az eróziót prognosztizáló térképre a felvételezési pontok A és B talajszintjeinek vastagságát vittük fel. Az A és B szintek együttes vastagságát négy kategóriába soroltuk. Célunk az volt: a térkép segítségével ellenőrizzük, hogy azokon a helyeken, ahol a veszélyeztetettség térkép erős eróziót ábrázolt, bekövetkezett-e tényleges talajkopás. Ugyanakkor a térkép segítségével ellenőrizni tudtuk, hogy az erózió által kevésbé veszélyeztetett helyeken a talajszelvények változatlan vastagságúak-e. A térképről leolvasható volt, hogy a Ny-i és K-i hegykoszorú meredek oldalain a talajok ténylegesen sekélyek, míg a lankásabb részeken általában 10-40 cm vastagságú talajok fordulnak elő. Ugyancsak sekély termőrétegűek mindazok a sík területek, ahol a talajtakarót nyers öntés vagy láptalajok alkotják. A Gejzírmező a sziklakibúvásoknak megfelelően sekély termőrétegű váztalajokkal, vastagabb kőzethatású talajokkal, és a völgyekben lejtőhordalék talajokkal tarkított. Nem a veszélyeztetettségi térképnek megfelelően alakult az erózió Tihany Gödrös és Diós helyein. Ezeken a helyeken a régi talajtérkép általában réties talajképződményeket ábrázolt, az erózióveszélyeztetettségi térkép pedig gyenge eróziót jelölt. Ugyanakkor méréseink szerint a talajok erősen erodáltak, a humuszos szint jelentősen csökkent. Ez a tendencia figyelhető meg a félsziget belsejében, a kis lejtőszög mellett kialakult talajokon is. A területeket szántóként vagy szőlőként hasznosítják, így feltételezhető, hogy az erózió az intenzív szántóföldi vagy szőlőművelés következtében gyorsult fel.
