Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - A TIHANYI-FÉLSZIGET - Földtani felépítés

PÁVAI-VAJNA (1931) a forró oldatok és gőzök-gázok szerepéről jelentetett meg tanulmányt. Megállapította, hogy a Tihanyi-félszigeten a közeli geológiai múltban is folyt gejzírtevékenység. PAPP (1931) újabb adatokkal egészítette ki a vulkanológiai vizsgálatokat. Munkáiban új momentumként jelenik meg a Külső- és Belső-tavak keletkezésének tektonikusnak feltételezett módja, mivel korábban tisztán deflációs eredetűnek vélték a tavakat (CHOLNOKY 1900). HOFFER (1943a) Tihany Gödrösnek nevezett részén explóziós tufatölcséreket írt le. Egy másik dolgozatában ismertetést ad a félsziget vulkáni képződményeiről (HOFFER 1943b). Cikkére CHOLNOKY (1944a) jelentetett meg hozzászólást. Hoffer megállapítását, amely szerint a tihanyi gejzírkúpok közönséges melegforrás üledékek, meggondolatlannak véli. A kúpok tanulmányozása közben típusos hidrokvarcitokat, sőt opálokat talált saját kutatásai során, és okvetlenül a gejzírműködések bizonyítékaként mutatja be a kúpokat. BARTHA (1958, 1959) a felső pannon képződmények finomrétegtani vizsgálatairól számolt be. BENDERNÉ KELEMEN OLGA és munkatársai a tihanyi geofizikai obszervatórium környékén végzett vizsgálatokról számoltak be 1966-ban. Megállapították, hogy a pannon után lejátszódott mozgások fellazították a pannóniai képződményeket, és a törések mentén utat nyitottak a vulkáni tevékenységnek. PANTÓ (1968) a tihanyi Óvár és a Barátlakások vulkanikus képződményeit ismertette. A Tihanyi-félsziget geológiai felépítésének összefoglalását jelentette meg LÁNG és FODOR 1970-ben. A következőkben e munka lényeges megállapításait foglaljuk össze. A Tihanyi-félsziget önálló orográfiai egység. A vulkáni és posztvulkáni tevékenység, a negyedidőszaki kéregmozgások és a Balaton abráziós tevékenysége jelentős szerepet játszott a félsziget kialakulásában. Ópaleozoós összletek Tihany területén a felszínen nem találhatók meg. Fillittel és más kőzettel a bazalttufa zárványai között találkozhatunk (pl. a Barátlakások környékén), a zárványok között igen gyakori a permi vörös homokkő. Triász képződmények is csak hasonló módon láthatók. A Tihanyi-félsziget földtani felépítésében jelentős szerepet játszó pannóniai üledékek már hegység-előtér fáciesűek. Számos feltárásuk ismert, amelyek közül legjelentősebb a Fehérpart szelvénye. Fontos feltárások a Ciprián-forráshoz vezető út bevágásai és vízmosásai, a Gödrösi agyagbánya, az Aszófő-Balatonfüred-Tihany útelágazásnál lévő homokbánya, a szarkádi csuszamlások oldalfalai, valamint a Tihanyi-révtől a Horgásztanyáig vezető út bevágásai. A bazaltvulkánosság piroklasztikumai aszimmetrikus vulkáni koszorút alkotnak. Az összlet vastagsága a Csúcs-hegy és az Óvár vidékén a legnagyobb. A kevésbé tömör, rétegzett bazalttufa és agglomerátum sok fillit, permi vörös homokkő és pannóniai homokkő zárvánnyal a félsziget legelterjedtebb képződménye. Feltárása a Barátlakások szelvényénél, a Csúcs-hegyen, a Nyereg-hegy alsó részén és a Diós-tetőn is megtalálható. Kalcitos-kovás kötőanyagú, tömör, rétegzett bazalttufa, breccsa és agglomerátum a Csúcs-hegyen, a Nyereg-hegyen és az Óváron tanulmányozható. Az egykori kitörési centrumok helyét a fúrások alapján lehetett meghatározni. A két tó a szerzők véleménye szerint valószínűleg beszakadásos kaldera. A két fő kitörési centrumon kívül számos kisebb kráter működése is feltételezhető volt, ezek közül az egyik a Rátai-csáva (Harmadik-tó). A vulkáni működés megszűnése után - vagy annak befejező szakaszában - meginduló utóvulkáni működés képződményei az egész félsziget területén megtalálhatók, és nagyban hozzájárulnak a félsziget mai arculatának kialakításához. Tömeges meszes hidrokvarcit, kovás édesvízi mészkő, kalcedonos, opálos repedéskitöltéssel a vulkáni koszorú kiemelkedő pontjain és a félsziget D-i fe-